2017. szeptember 9., szombat

Alig használt itató

A mostani történéseket összefoglalva, az egyik legnagyobb projekt volt a mai nap az itatós madárles rendbe szedése, felkészítése az őszre. A kunyhót teljesen ki kellett takarítanunk, az itatós részt kipucolni, majd teletölteni vízzel, ami bizony nem egy könnyű feladat, és nem egyszemélyes. 
Amit azonnal észrevettünk, hogy a leskunyhó tetejét rendbe kell tenni, a régi madárkajákat kidobálni, és erőt nem kímélve dolgozni... Bízva abban, hogy majd a munka meghozza a hozzá fűzött reményeket, de erről majd a későbbiekben számolok be.
 

Nagyon rég jártunk erre, a les kicsit tépázott volt.
A vízben már sárga falevelek úszkáltak
Kannák előkészítve feltöltésre
Segítség! Egy ogre van bent, mindent kidob!
Büdös víz, van mit pucolni...
1 óra alatt elvégeztük a nagyobb munkálatokat
Miután kitisztítottuk, a fóliának száradnia kellett
Lesöpörni a koszt..
Minden pókhálós, redvás
De azért már alakul!
Őszi nagytakarítás
Itt kérem, rend van!
A tetejét le kell ragasztani, különben zavarna a fotózásban
Sajnos nem volt önműködő, szorgos kezek irányították merre menjen
Teljesen üres, mehet bele a víz!
És folyik...
Szépen telítődik
 Következő feladat: dekoráció beszerzése

Itt a környéken minden van
Friss moha! Nagyon szépen néz ki a lesnél
Amikor hátul kinézek, ezt látom
És a végeredmény... Nem mesés?
Ilyenkor jön rá az ember, hogy megérte dolgozni
És jöhetnek a csöppségek!

Szilas-patak menti csavargások

Már jó egy jó hónapja nem fotóztam és nem írtam blogot. A most szombat végre más volt, mint a többi - fotóstársammal régóta terveztük, hogy elmegyünk egyet csavarogni. Míg mások épp az éjszakai bulizásból tértek haza, én mata-sötétben elindultam, hogy egy új kalandnak nézzek elébe. Nem terveztem semmi extrát, főleg tájfotózás volt a fő cél, no meg egy kis kikapcsolódás ebben a rohanó világban.
Haverommal is rég dumáltam már,  így kíváncsian vártam mit hoz a mai nap.


Az internetről a következőt tudhatjuk meg erről a helyről: A patak két forrásból ered, az egyik a Kerepestől nyugatra található Látó-hegy, míg a másik a Kerepestől délkeletre álló Hüdői-hegy lába. Kerepesen leginkább Malom-pataknak hívják, Rákospalota környékén Palotai-pataknak nevezték.
A reggel enyhén hűvös volt, ilyenkor már a fű is vizes, szóval óvatosan kell járnia annak, aki szeret a természetben kirándulni. Első meglepetésünk az volt, hogy az ősz szemmel láthatóan megkezdődött...

Az első őszi színek...
Imádom ezt az évszakot...

Majd elindultunk most egy kicsit rövidebb túránkra. Más programot is terveztünk aznapra, ezért csak egy kisebb kört tettünk. Így is szép volt... Mindig úgy vagyok vele, ha szabadba vagyok, már megérte korán kelni.

 
Levelek sokasága...
Egy híd vezet át a mesevilágba
Szilas-patak
Mindenképp megéri elsétálni, szép látványban lehet részünk
Már a kezdődő őszt sejteti a táj
A reggeli napsugarak egyszerűen csodásak voltak
Ameddig a szem ellátott, csak zöld és zöld
Nem hagyhattam ki ezt a fotót
Ellenfényes kép, itt még szépen sütött a nap
Mindig békességgel tölt el, ha ilyet láthatok
Vajon meddig menjünk tovább?
Kicsi sárga mezei virág, a hely egyik ékköve
Ezzel a látvánnyal sose tudok betelni
Távoli fán egy ragadozó madarat vettünk észre
A messzeségben hegyek, a természet vándora csak örül ennek...
Amerre a szem ellát...
Időnként borult, időnként kiderült az idő...
Ahogy sétáltunk, pipacsot vettünk észre. Szeptemberben?
És még egész szép volt....
Másik meglepetés a napraforgó volt
És még egy búcsú pillantás a Szilas-patakra.


Kellemes kis séta volt, semmi extrával. Viszont már csak az, hogy egy jó hónap után volt egy kis idő kimozdulni a szabadba, érezni a hajnalt, a természetet, már megérte kimenni. És bizony szép lassan már lehet tervezni, hogy mit érdemes lefotózni idén ősszel.

2017. július 31., hétfő

Szülői gondoskodás

Legutóbb, amikor vízpart közelében sétáltam, két kedvenc tollas barátomat is megcsodálhattam, méghozzá úgy, hogy a családjáról gondoskodott. Először egy hattyú családot vettem észre. Már két nagyobb csemete volt ott, hármasban pihentek, tollászkodtak. Azt nem olyan rég tudtam meg, hogy náluk az "apuka" nem hűséges végig a családjához, hanem egy idő után, amikor már nagyobbak a gyerekek, továbbáll. Viszont a tojó végig neveli csemetéket, gondjukat viseli, figyel rájuk. Itt sem volt másképp.




Tollászkodtak hosszasan, lehet közben egy kis ennivalóban is reménykedtek. Hát most nem volt nálam.





Egyszerűen gyönyörűek voltak. Még nem volt fehér a tolluk, de már nem apró csemeték. Hosszasan tudom őket csodálni.



 A tojó csak figyelt rájuk közben és ő is tisztogatta magát, tollászkodott. Nem is zavarta őket, hogy ott vagyok a közelben.


Mintha azt mondaná: Add Uram, az áldást :-)


Még egy picit elnézegettem ezt a kedves kis családot, majd továbbálltam. 





Nem kellett messze menni, ott meg egy tőkés réce családot vettem észre. Ők is nagyon cukik voltak. Éppen valószínű az ebédjüket keresgélték, én meg készítettem róluk pár képkockát.