2013. március 9., szombat

Tavaszváró barangolás a természetben

A héten már elkezdtük tervezni, hogy ezen a hétvégén szombaton az Alcsúti Arborétumba megyünk kirándulni, mivel a www.ertunk.hu oldalon a következőt találtuk : "A hóvirágok, a téltemető virágok és a krókuszok nyílásával megkezdődött a tavaszi virágünnep az Alcsúti Arborétumban". A mai nap elsődleges terve a makrófotózás és tájképek készítése volt.
Reggel az időjárás annyira nem kedvezett - eléggé borúsnak indult, de amikor elindultunk, akkor már egy kicsit javult a helyzet. Nem kellett sietni, mert az arborétum sem nyit korán. Amikor a helyszínre érkeztünk meglepődve vettük tudomásul, hogy nagyon sokan vannak rajtunk kívül - nemhiába, hiszen most van a hóvirág virágzásának az ideje is. Elindultunk befelé és mindjárt egy szép adag hóvirágba futottunk bele, amikor is mindenki elkezdte végezni a maga dolgát és szebbnél szebb fényképeket készítettünk.




Ahogy körülnéztem közben, mindjárt észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. Felettünk egy harly (fakopáncs) ugrált az egyik fáról a másikra.




Miután továbbindultunk, egy kidőlt fát vettem észre, amiért persze azonnal odaindultam, hogy közelebbről megnézzem.




Az ilyen témájú fotókat egyébként is szeretem megörökíteni. Valahogy megfognak. Aztán hogy esetleg megérte-e vagy sem, döntse el az olvasó maga.

És közben hóvirág mindenütt..
Próbálgattam mit tud a Canon...
Bizony, lassan tavaszodik... Nem szép?
  
Közben haladtunk előre - a hóvirágok között elég sok kis pöttyöt (gyerkőcöt, kis gyerkőcöt) láthattunk, úgy éreztem, hogy érdemes megörökíteni az egyik szépséget. 

"Kis pötty" a hóvirágoknál - nem hagyhattam ki a pillanatot

Utána masíroztunk tovább és a környezetet tanulmányozva megállapítottuk, hogy lassan de biztosan tör előre a tavasz. Megfoghatóak voltak az első rügyek is. 

A tavasz első bizonyítéka...
Az elmaradhatatlan híd...
Vajon hová vezet ez az út?
A fent látható úton mentünk tovább és egy nagyon nyugis helyre kerültünk ki, ahol végre emberek sem voltak, csak a nagyon távolban. Régen ez a része ismeretlen volt az Alcsúti Arborétumnak, de most hogy nemrég átadták és bővítették ezek a részek is megnézhetőek. Sokan nem is vették észre ezt a nyugis, barátságos kis helyet, ahol végre lehetett egy kicsit relaxálni és közben beszélgetni is.

Csobogó itt is van...
Távolban a hóvirágok...
Csobogó és hóvirág...
Szegény fát rendesen megtámadták...
 Miután kipihentük és kibeszélgettük magunkat ismét felkerekedtünk - előttünk egy újabb híd jelent meg. Engem ezek a hidak is feldobnak, megmozgatják a fantáziámat. És ilyenkor készülnek az ilyen képek:










Előre haladva kiszúrtunk még egy két rügyet is, ami kimaradhatatlan makrótéma...






Búcsút intettünk képzeletben az arborétumnak, elindultunk Budapest felé, de úgy döntöttünk, hogy megállunk Biatorbágyon, mert ott van egy terület ahol nagyon szép környezet van és rengeteg madár. Hamar odakerültünk. A területre befelé menet egyből láttuk, hogy ez egy nem mindennapi terület - azt sajnáltuk, hogy itt nem lehet felállítani lessátrat , mert akkor fantasztikus fotókat lehetne készíteni a nádasból.















Engem nagyon megfogott ez a nem is kicsi elzárt terület, ami tele van a természet adta szépséggel, madarakkal. Ha egy természetbarát-természetfotós ide kijön és több időt is el tud tölteni esetlegesen, akkor nagyon szép élményben lehet része. Mivel a végére elég zord fellegek jelentek meg és hideg szél is fújt - úgy döntöttünk, hogy hazafelé indulunk.  
 

2013. március 8., péntek

Két nap - két évszak : tél és tavasz 1014 méter magasságban

Múlt hétvégén feleségemmel egy családi hétvégét töltöttünk a Mátrában, ami mindkettőnk számára emlékezetes maradt, rengeteg kalanddal. Én az aktív pihenésnek a híve vagyok és hétvégenként alig várom már, hogy az iroda négy fala közül kiszabadulva a szabadban tölthessem az időt. 
Ez most se volt másképp - kora reggeli keléssel épp hogy elértük a Volán buszt és röpke 1,5 óra alatt fel is érkeztünk a kiszemelt célponthoz. Bár számítottam arra, hogy hóval is fogunk még találkozni, de hogy aznap essen le egy friss hótakaró az bizony meglepett minket. Igaz, előtte való napokban folyamatosan figyelemmel néztem webkameráról a hóhelyzet alakulását. 

 


Utána elindultunk a szállás irányába. Ahogy befelé indultunk egy erdős részen kellett átmenni - egyből láttam hogy bár még itt is van egy kis hófödte táj, a tavasz már megállíthatatlanul tőr előre. Madarak daloltak mindenfelé, és ha mélyen belélegeztük a levegőt és bizony érezni lehetett már a tavasz illatát.

Foltokban még volt hótakaró a földön, de sütött a nap és érezni lehetett, hogy közeleg a tavasz...
Megérkeztünk, majd azon kezdtünk el gondolkozni, merre menjünk. Mivel jó idő volt, viszont ebédig az idő elég rövid, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kékesre. Nagyon hamar megérkeztünk - onnan már 1014m magasság röpke fél óra. Felfelé menet eléggé be voltak fagyva az utak, a legtetejére csak úgy tudtunk felmenni hogy farral felfelé, ami elég izzasztó volt és nemcsak a sofőrünk számára. Kiszállva legnagyobb meglepetésünkre a "lenti" tavaszias időjáráshoz képest még nagyon kemény tél fogadott minket, 5-10 cm-es hóval és deres fákkal.


A busz kerekei volt, hogy megcsúsztak a jeges úton...
A parkoló, felfelé mentünk a Kékes szanatóriumhoz...

Nézelődtünk jobbra-balra, párom előre ment megnézni, hogy van-e tovább út. Miközben egyedül nézelődtem azt vettem észre, hogy fenyvescinegék szállnak egészen közel a fejemhez, mintha magukra akarnák vonni a figyelmemet. Elkezdtem figyelni őket és mivel láttam, hogy pózolgatnak meg jópofán játszadoznak természetesen elővettem a fényképezőgépet és készítettem róluk pár képet.



A szanatórium területén találkoztam szintén kiránduló nyugdíjasokkal és ők mesélték, hogy az itt élő állatok nagyon megszokták már az embereket és azért viselkednek így a madarak is. Bíztattak még, hogy nagy esély van rá, hogy mókussal is találkozzunk. Ami utána meg is történt, egyszerre többet is észrevettünk a kertben, az egyik éppen egy faágon ücsörgött. Nagyon kedvesek voltak ők is, egészen oda jöttek a kezünkhöz és megszagolták, hogy van-e benne valami finomság a számukra.








Az idő rövidsége miatt kerestünk egy utat, amivel ténylegesen a Kékes tetejére lehetett jutni. Ott aztán még több hó látványa fogadott - igaz készítenek mesterséges havat is, ha esetleg éppen nem esik arrafelé. Mindjárt megkerestük mind a két sípályát, megnézve, hogy éppen mennyien vannak rajta. Hát természetesen ezen a hétvégén sem volt hiány sportolni vágyókból










  
Utána - mivel elég borús fellegek jelentek meg az égbolton úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a szállásra. Délután pedig kényeztettük magunkat a Lifestyle Hotelben egy kis wellness kúrálással - szerencsére sikerült kipihennünk magunkat másnapra.

 Lifestyle Hotel Mátra belülről

Reggel csodálatos napsütésre ébredtünk  - a meteorológia is azt ígérte, hogy kiránduló idő lesz. Ezért felkerekedtünk, hogy megnézzük a közelben lévő Sástót, ami gyalog is egy jó fél óra - háromnegyed óra alatt megjárható. Megérkeztünk a helyszínre és meglepődve vettem észre, hogy a tó teljesen be van még fagyva, pedig a körülötte lévő környezetben már tavasz van. Rég szerettem volna egy befagyott tó+környezete képeket készíteni, hát itt volt az alkalom. Mondanom se kell, hogy azonnal hozzá is láttam.











Az egyik fán egy Kékcinegét vettünk észre, ahogy egy odúra száll le, azt tippeltük, hogy valószínűleg ott van a fészkük, vagy táplálékot keresett.





Eléggé elkavarodtunk - feleségem bánatára a madarak egy kicsit hátrébb kerültek. Pedig a Kékcinege mellett még Őszapót is láttunk, de sajnos az arról készült kép nem lett jó, hogy felkerüljön ide.  A túra végén egy eléggé mocsaras, saras  vidékre kerültünk, ahonnan nagyon nehezen jutottunk ki - egy kedves öreg bácsi segített minket - mintha egy angyal lett volna, aki pont jókor és megfelelő időben jelent meg és kalauzolt el, hogy merre is menjünk.

Ebéd előtt kiültünk egy kicsit napozni. Miközben nézelődtünk egy kis tavasz hírnöke ugrott elő az egyik bokorból - egy Fekete Rigó. Nem nagyon zavarta, hogy ott ülünk, jobbra - balra ugrált és táplálékot keresett a fűben. A távolban az egyik fán úgy vettem észre, hogy már rügyezik - az idő is nagyon jó volt aznap már 7-10 fok között jártunk 




Mindent összevetve nagyon kellemes hétvégét töltöttünk fent a Mátrában és fájó szívvel mentem vissza a belvárosba. Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy ide mindenképp vissza fogunk térni.