2013. november 16., szombat

Naplás-tó

Ricsi barátommal ezen a szombaton a Naplás-tóra indultunk. Én már az elején szóltam, hogy nem egy nagy szám a hely, valószínűleg sok horgász is lesz. Utóbbi szerencsére nem úgy lett, nem sokan voltak még - talán a picit borongós idő ellenére.

Nekiindultunk, láttunk harkályt, tengelicet és mintha a vadászott jégmadár hangját is, egy fácánnal is összefutottunk.

Ez a hely inkább családok számára jobb, akik kisgyermekkel mennek kikapcsolódni, no meg természetesen horgászoknak ideális hely. Ha valakinek nincs messze a XVII. kerület, de szeretne komolyabbat is látni, akkor inkább a Merzse-Mocsár-at ajánlanám.

De ha már betévedtünk, nézzük meg mit lehet látni ezen a környéken ! Szerencsére tájfotókban nem volt hiány :-)




Brunszvik Kastély - Lassan elköszön az ősz...

Ricsi barátommal úgy döntöttünk, hogy egy utolsó ősz végi fotózásra megyünk a Brunszvik Kastélyhoz. Ő már nem nagyon akart menni, de én elég sokat noszogattam, hogy még érdemes elmenni oda. Nincsenek még vége az ősz színeknek, elkészült a fahíd is, ami gyönyörű. Szerencsére sikerült meggyőzni, és egy szombati harmatos reggelen indultunk oda... 

Úgy tűnik ez lesz az utolsó őszi album, lassan már a falevelek is lehullanak. Készül a télre a természet. Szerintem nem csalódtunk abban, hogy elmentünk - már nem először voltam itt, és mindig szép ez a hely. 

Hogy okosodjunk is egy kicsit kerestem pár dolgot erről a meseszép helyről:

Martonvásár valószínűleg már a 11. században sűrűn lakott hely lehetett. 1268-ban elsőként már mint vásáros hely említik, amely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült, mivel a Buda -- Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt. Ekkor valószínűleg Fehérvár után Martonvásár Fejér megye legnagyobb városa. A törökök 1526-ban, 1528-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1545-ben és 1551-ben vezettek hadjáratot a településen keresztül, így világosan kitűnik, hogy a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett.

Az 1770-es években a Brunszvik család kezére került a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek (ezt 1870-ben neogót stílusban alakították át), nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven.

Korán, már 1861-ben kapcsolódott a település a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda--Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. A Martonvásáron épült vasútállomás szolgált a lassú szerelvények szénnel és vízzel való feltöltésére is. A lehetőségek ellenére azonban Martonvásár továbbra is csak a mezőgazdaság területén emelkedett ki, terményeinek a vasút jó piacot biztosított a közeli fővárosban.

A II. világháború súlyos pusztításokat végzett a településen, ahol a Brunszvik család korábbi birtokainak szétosztásával nagy lehetőség nyílt a mezőgazdaság további növelésére. 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult a faluban, amely 1953-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Kezelésében áll, mindenkor a legfejlettebb hasonló intézmény volt Magyarországon. Szintén ebben az időszakban alakult ki Martonvásár turizmusa.

No akkor nézzünk körül, és lássuk be - hogy még mennyi is maradt az őszből. És ha már teljesen el fog múlni, legalább képekben megcsodálhatjuk akárhányszor csak szeretnénk! 

És persze egy kis bemutatófilm is készült, ami szerintem nagyon jól sikerült. Jó szórakozást!




Egy délután a Hárosi Öbölben...

Ide valahogy mindig visszatérünk, vagy feleségemmel - vagy barátainkkal, vagy is-is. Nagyon kellemes hely,  nagyon szeretjük. A csónakok egyszerűen kifogyhatatlan téma, és nagyon gazdag az állatvilág is. Itt már láttunk kócsagot, rengeteg kacsát, sőt jégmadarat is ! A kacsáknál még annyi érdekesség volt, hogy úgy láttuk őket, ahogy éppen halásztak. Ilyenben még nem volt részem. Bizonyítékként egy mini videó-felvételt is csatoltam. Bár ezt csak tippeltük, lehet, hogy valami mást kerestek a vízben?

Egy család, nagyobb baráti társaság számára ideális látogatási hely. Főleg egy őszi napsütéses időszakban. 

Nem is szaporítom a szót, hadd meséljenek magukért a képek!


Budapest, Te Csodálatos...!

Sokszor messzire utazunk, hogy valami szépet lássunk - és egy dunai hajókázás során rádöbbenünk, hogy belvárosunk a legszebb. Én is így jártam legutóbb, amikor barátainkkal elmentünk egy esti kirándulásra. A BKK-nak köszönhetően egyszerűen csak egy bérlet felmutatásával jó egy órát utazhatunk a Dunánk - és közben remek felvételeket is készíthetünk. Persze, ha nincs bérletünk nem kell kétségbe esni, négy vonaljegy árából is útra kelhetünk. Aki esetleg nem tudta, remélem hasznos információhoz jutott most e sorokat olvasva :-)

Annyira megihletett ez a kirándulás, hogy egy "röpke" 8 perces videót is készítettem róla, akinek van kedve és ideje tekintse meg. Rövid leírás róla: "Hangulatos esti hajókázás Budapesten. Az összeállításban olyanokat láthatnak mint Budai Vár, Lánc-híd, Erzsébet-híd, Gellért hegy, Citadella, stb. Kellemes szórakozást kívánok!"
 
Szerintem érdemes legalább egyszer kipróbálni, felmehetünk a hajó tetejére is. Érdemes állványt vinni, ha fotózni támad kedvünk, mert szabadkézből jópárszor megremeghet a készülék. Az is biztos, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen albumom, még szeretnék sok esti képet készíteni belvárosunkról.

De most fogjunk neki és tegyünk egy szép virtuális sétát, csodáljuk meg Budapestet!
(Tipp: Ha a képekre kattintunk, nagyban is megtekinthetjük őket)
















És a Csodálatos Budapest, Magical Budapest kisfilm:




A lényeg, hogy megéri, hajókázzunk Budapesten a BKK-val egy nagyot!

2013. november 14., csütörtök

Vácrátóti Arborétum

Vácrátótról már egy korábbi írásomban beszámoltam (ugrás a linkre), most viszont őszi színekben fogjuk megcsodálni. Valahogy akárhányszor elmegyünk ide, legyen bármilyen évszak is - mindig más arcát mutatja - legalábbis nekem. Először egy weboldalról értesültem létezéséről. Mondanom sem kell, amint módomban állt, felkerestem. 

Most pedig egy kis elmélkedés következik:

Miért hullnak le ősszel a levelek?

Éghajlatunkon a növényeknek hosszú, hideg télre kell felkészülniük, és meg kell óvni testüket a fagy hatásaitól. Ezt a fontos feladatot a lombhullatók csak egy kiadós őszi vegyi "nagytakarítás" segítségével tudják megoldani. A levelek lehullásának oka hormonális eredetű. A növényi hormonok, mint szabályozó anyagok a rövidülő nappalok és hűvösebb éjszakák hatására átalakítják a sejtszintű anyagcserét, gátolnak folyamatokat, például a levelek anyagcseréjét, valamint bomlási folyamatokat indítanak el, melynek következménye a levelek lehullása.

Mi okozza a levélszínesedést?
A zöld színt adó klorofill mellett sok más színanyag van jelen a növényekben. Amíg a növény aktív, a klorofill olyan nagy mennyiségben termelődik, hogy csak a zöld szín érvényesül, ezért ilyenkor a hajtásokat és a leveleket zöld színűnek látjuk. Amikor eljön az ősz, a hideg hatására a növények anyagcseréje lelassul, a klorofilltermelődés leáll, a jelenlévő klorofill pedig lebomlik. A klorofill helyét a levélben maradó sárga (pl. karotin, xantofill), illetve az egyre hűvösebb napokon vörös (antociánok) színanyagok veszik át. A levelek barna színe az elhalt sejtek miatt alakul ki. Az időjárástól is függ azonban a levelek színe, mivel a szárazság és a fagyok akadályozzák a szép lombszín kialakulását.

Szerencsénkre egy napsütéses napon mentünk oda feleségemmel, és ha jól számolom legalább már negyedszer voltam itt, de most sem csalódtam benne. Hogy megörökítsem a hely igazi mivoltát kisfilmet is készítettem róla, ami legalul látható.


Akkor fogjunk neki és járjuk be együtt ezt a gyönyörű helyet !
































No és akkor az ígért videó:


2013. november 12., kedd

Dera szurdok - a mi Svájcunk

Egy kellemes őszi hétvégén fotóstársammal, családjával és párommal a Dera szurdokra mentünk kirándulni. Hosszas tanakodás után néztük ki ezt a helyet, amolyan egységes döntéssel. Nem bántuk meg, mert amikor megérkeztünk csodálatos látvány került a szemünk elé.

Mielőtt körbejárnánk - ismerkedjünk meg vele, miért is hívják így? Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. Nos a Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Vizét út közben a Pilis-tetőről és Dobogókőről lezúduló csapadék táplálja.

Aki végigmegy rajta romantikus hangulatú fahidakon kelhetnek át a folyón, és ha kicsit szusszannának kirándulás közben, kényelmes kialakítású pihenőhelyek várják őket, ahol akár egy kis tábori szalonnasütésre is van lehetőség. Ha hétközben célozzuk meg nagy esély van arra, hogy kevés látogatóval találkozunk és élvezhetjük a hely csöndjét és békességét. Egyszóval totális kikapcsolódás ide eljönni - kihagyhatatlan, csak néha arra kell vigyázni, nehogy megcsússzon az ember, főleg egy esősebb időszak után.

No akkor induljunk neki, és ha virtuálisan is, de járjuk körbe ezt a mesebeli helyet!





































Utána, mivel egy kicsit megéheztünk, no meg egy kis kávéra is vágytunk már lenéztünk a Dunához is. Mindjárt találtunk egy nagyon jó kis büfét, ahol a pénteken általam megálmodott zsíros kenyeret kávé és mákos rétes társaságában elfogyasztottuk, majd elindultunk vissza a belvárosba...