2017. július 27., csütörtök

A Göcseji Falumúzeum - időutazás a múltba

Pár hete családommal Zalaegerszegen és környékén jártunk. Édesapám gyerekkorában élt errefelé, így akaratlanul is nosztalgiáztunk. Nem csak a szülői házat néztük meg, az iskolát, gimnáziumot ahová járt, hanem ezt a skanzent is. Délután 17 órára voltunk ott, egy szombati napon - és mivel 18 órakor zárt is, így egy óra sétára volt lehetőség, ami bőven elég volt. 

A Göcseji Falumúzeum skanzen Zalaegerszegen. Zalaegerszeg központjától nem messze, a Zala folyó egyik holtága mellett található. Az eredeti Hencz-féle vízimalom köré építették fel a göcseji népi építkezés jellegzetes formáit, mintha egy 19. századi jellegzetes göcseji falu lenne. Mintha időutazást tennénk, parasztházakat láthatunk, gazdasági épületeket, templomot, kovácsműhelyt és persze malmot. 

Göcseji falumúzeum térkép
Kb. 30 épületet lehet megnézni, a göcseji vidékről gyűjtött emlékek láthatók itt, elbontották, elszállították majd újból ugyanúgy felépítették őket. Többféle típusú lakóépületeket láthatunk, kovácsműhelyt, pálinkafőző kunyhót, ólakat, kamrákat, pajtákat. Igazi romantikus sétában lehet részünk. A múzeumban egy hajdani falu szerkezete szerint láthatunk mindent. A vízimalom igazán megfogott - és a kétszintes, emeletes kamra - melyből már csak egyetlen egy látható az országban.
Ezekből válogattam össze egy kis bemutatót kedvcsinálónak kedves Olvasóimnak.





2003-ban az év múzeuma kitüntetést kapta. Itt nincs olyan nagy nyüzsgés, mint Szentendrén, nincsenek fellépő zenekarok, csak egy szem árus van, ahol lehet például hűtőmágnest venni az otthoni hűtőszekrényre.






Soós Antal hottói kovácsműhelye: A múzeumfalu legszélén, a bejárat mellett foglal helyet a Hottóról származó kovácsműhely, a kiállítás egyetlen földből épült vert falú épülete. A falumúzeumban látható műhely és a tárgyak múzeumba kerülésük előtt Soós Antal, hottói kovácsmesteré voltak. A 75 éves mester adata el az épülő kiállításhoz. Egy helyiségből áll. Előtte az úgynevezett patkolószínben tartotta a kovácsmester a javításra váró eszközöket, és itt patkolta a lovakat is. A leírások szerint Göcsejben, az önálló iparral foglalkozók közül a legtöbben a cipészek, csizmadiák és a kovácsok voltak. Az a gazda, akinek kevés birtoka és sok gyermeke volt, szívesen küldte az egyik fiát kovácsnak vagy bognárnak. A kovácshoz mindig szívesen jártak a falusiak, hiszen jól értesült emberek voltak, miután mindenki, aki megfordult náluk, innen-onnan híreket hozott. A kovácsok közül sokan a gyógyításhoz is értettek, így ha foga vagy csontja fájt valakinek, hozzájuk fordultak segítségért („csontkovácsok”). (Forrás: Wikipédia)

 

A házak belső része is nagyon megfogott: láthattunk eredeti bölcsőt, asztalt, székeket, ágyat, mindent amit akkor használtak és ahogy kinéztek. Mindig is szerettem a történelmet.







Eredeti ólakat is láthatunk, bent lakó állatokkal, ahogy éppen vacsorájukat fogyasztják. Tényleg szó szerint egy időutazás ez a hely. 











Vajon hogy nézett ki akkoriban egy templom? Hányan járhattak Istentiszteletre?


A Zala folyó romantikus holtágát is megcsodálhattuk...




Találtunk egy nagyon kedves kis boltot is. Aki szereti ezeket az apróságokat, pénztárcája mérete függvényében költekezhet...







Hencz-vízimalom: A Zala folyó holtágának partján áll és a múzeum egyetlen olyan épülete, amelyet helyben őriztek meg. Köréje épült a 19. századi zalai népi építészetet bemutató múzeum falu. Nevét az utolsó tulajdonos, Hencz György után kapta, aki egészen 1952-ig üzemeltette. A malom története a 20. századnál régebbi időkre, a 18. századra nyúlik vissza. Átalakításának nyomait az épület szerkezete is megőrizte, mert oldalán jól látható a régi, fából épült és a hozzátoldott tégla falak határa. A 20. század elején új gépekkel is bővítette Hencz György (hasábsziták, hengerszékek, az alulcsapott vízikerék módosítása). Miközben dolgozott a malom, a molnár éberen figyelte, hogy a víz erejének megfelelően mindig állandó sebességgel forogjon a vízikerék. A javításokat legtöbb esetben a molnár maga végezte el, mert meghibásodáskor nem volt idő kivárni, hogy a mesteremberek (ács, asztalos, kovács vagy bognár) megérkezzenek, hanem azonnal meg kellett javítani a berendezést. A molnárok így nagyon jó ezermesterek hírében is álltak. (forrás: Wikipedia)


Vas- és Zala megye határán fekvő településről származik ez az épület. Az épület különlegességét az adja, hogy a megvásárlásakor nemcsak az épületet sikerült megszerezni, hanem vele együtt sok berendezési tárgyát is. Ezek közül több látható a kiállításban, ezzel igazán eredetivé és hitelessé téve a múzeumi épületbelsőt. (enteriőrt). A szobákban megmaradtak a régi szemeskályhák, így a ház további különlegessége, hogy saját, régi szobai tüzelőberendezését láthatjuk a falumúzeumban. A lakóházhoz két szoba tartozik, továbbá egy konyha, egy kamra, szín, és az ólak. A bemutatott történeti kép szerint a ház első szobájában a fiatal család lakik, a hátsó szobában az idősebb szülők, a konyhát pedig együtt használják. A fiataloknak van egy csecsemőkorú gyermekük is, amit a szobában látható bölcső jelképez. Az enteriőrben elképzelt történet a férfiak egyik jellemző otthoni tevékenységét, a kosárfonást mutatja be. Leginkább a hosszú őszi estéken dolgoztak fűzvesszővel amelyből sokféle használati eszközt készítettek. A szobában a modernizáció jeleként egy új világítóeszköz, a petróleumlámpa világít.





Lassan véget ért a séta, de megérte körbe járni ezt a skanzent is. 










Ha családilag, vagy egyénileg erre járnak érdemes egy órát szánni erre a falumúzeumra. Kicsit időutazást szimulálva visszamegyünk az időben, egy igazi göcseji faluban érezhetjük magunkat. Ha van fantáziánk elképzelhetjük, ahogy az emberek ott sétálnak az utcán, a gyerekek játszanak a vízparton, a felnőttek éppen egy vasárnapi Istentiszteletre sietnek. Mindezt népi viseletben, a régmúltat idézve. Mígnem a végén felébredünk és a kijárat felé indulunk sietve, visszatérve a jelenbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése