2017. szeptember 28., csütörtök

Itt van már...

Itt van már az ősz, hullik a falevél,

szépen sárgul már, az erdő egy csodás évszakról mesél,

messze egy patak csendben csörgedezik,  őzike néz körbe riadtan majd hirtelen ugrik egyet, vajon hol lehet már,

mindenhol ezt hallani véget ért az idei nyár,

lesz még hideg idő, dér, fagy,  napsütés,

akár szarvasbőgés, 

de egy biztos:  szeptember, október, november egyszerűen mesés!



2017. szeptember 23., szombat

Hajnali kócsagvadászat

A nyár valahogy lazábban telt el, elmaradt a szokásos brutális hajnali kelés, napfelkelte nézés. Viszont a mostani hétvégén úgy éreztem, hogy elég már a tespedésből, ki a szabadba, mozogjunk már egy kicsit. Persze nem utolsó sorban kaptam egy fülest egyik kedves barátomtól a héten, hogy kócsagot látott kedvenc tavamnál. Már meg volt a cél, miért is megyek ki...
Aki ismer, tudja én olyan vagyok, ha menni kell, felébredek alvást nem sajnálva, most is így volt. Elsőként leellenőriztem, hogy jó idő lesz, esőnek nyoma sincs egyelőre. Mondanom sem kell, nem hátráltam meg, nagy volt az elszánás bennem, hogy most kimegyek végre. Ilyenkor mindig nagy bennem a kalandvágy, a szabadság érzés, hogy kint lehetek végre a szabadban.
Gyorsan össze is pakoltam, mindent bele a fotóstáskába és indulás. Kilépve a házból, felnézve látszottak a csillagok, ez a hét többi napján nem mindig volt elmondható... Kíváncsian vártam mit fotózom aznap. Egész korán sikerült a kiszemelt helyre megérkeznem, most 6:31-től van napfelkelte. Kis felhő takarta ugyan a zavartalan élvezetet a természet eme szépségének a csodálatában, de így sem panaszkodhattam...

Vadkacsák még a napfelkelte előtt fürödtek...
Már sejteni lehetett hol jön fel majd a nap...

Vízparton ilyenkor sok szép virágot lehet látni még...
Mindjárt kezdődik

És elkezdődött... Mindig más, el kell ismernem....
De megnyugvással tölt el
Lenyűgözött és letaglózott a látvány
Vannak még terveim ezzel a hellyel egészen márciusig
Egyre több fény volt, és szerencsére így melegebb is lett
Tőkés récék bizalmatlanul figyelték mozgásomat
De aztán hamar a fürdésnek, pancsolásnak adták át magukat
Egy reggeli fürdésnél nincs is jobb!
A hajnal legszebb színei
Lassan véget is ér a napfelkelte
Ahogy visszanézem a fotókat, olyan, mintha most is ott lennék
Sajnos a látvány véget ért, kicsit játszadoztam a hely adta lehetőségekkel
Belőlük ott annyi van, hogy csak na....
Itt a fényjátékkal játszadoztam, persze amennyit a nádas átengedett a látványból
Nem győztem betelni azzal, hogy végre ismét itt lehetek. Ez a tó mindig tartogat meglepetéseket: fotóztam itt már sárszalonkát, jégmadarat, szürke gémet, csörgő récéket, kárókatonát... Ha az időm engedné, minden hétvégén kijönnék egy kicsit madarászni.
Ahogy majd jön a téli hideg, egyre többet érdemes kilátogatni ide. Éppen ezen gondolkoztam, miközben egyszer csak egy csodás fehérséget vettem észre. Úgy láttam, kis kócsag lehetett, mivel nem sárgás volt a csőre. Nosza, cserkésszük be!

Első pillantásra így vettem észre...
Ő meg a vizet cserkészte
Szürke gémhez hasonló módon vadászott
Figyelem! A halak nincsenek biztonságban!
Órákig el tudok nézni egy ilyen madarat....
No ő meg a vizet...
Néha mintha fogott is volna valamit...
Máskor meg kitartóan figyelt

Hogy is van? Ő cserkelt, én is cserkeltem...
A madár mit meg nem tesz a jobb falatokért...
Valamit megláthatott a vízben...
És meg is fogta!
Majd pillanatok alatt elfogyasztotta
És nézelődött tovább...
Meseszép ez a madár
És nagyon türelmes vadász
Pár infó a madárról:
 
A gyakoribb és ismertebb nagy kócsagtól kisebb termete és sárga lábujjai alapján különíthetjük el. Jellemzően a nagy ártéri ligeterdőkben található gémtelepek faja. Ezek helye a természetvédelem által ismert, védelmük jórészt megoldott. A fészektelepek zavartalanságának biztosítása kiemelt jelentőségű, a vizes élőhelyek védelme pedig a táplálkozóhelyek biztosítása végett fontos. Afrikai telelőhelyéről március és május között érkezik vissza, és korán, sokszor már augusztusban, zömében szeptemberben elhagyja az országot.

Élőhelye, költése:
Az Óvilág jelentős részén elterjedt. Nálunk tipikus költőhelyei a galériaerdők vegyes gémtelepein találhatók. Költ még halastavak környékén található facsoportokban és kis számban már nádi gémtelepeken is. Leggyakoribb „szomszédjai” a szürke gém, a bakcsó és a kárókatona. Viszonylag kis fészkét gallyakból építi változó magasságban. 3-6 tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik. Az utódok felnevelését is közösen végzik. A fiókák egyhónapos korukban hagyják el a fészket. Főleg halakat, kétéltűeket és rovarokat zsákmányol, alacsony vízben gázolva, sőt vízinövények úszó levelein sétálva is.

És egy mini videó a kis kócsagról:



Miután pár fotót csináltam róla a szokásos egy lépés egy fotó technikával - hagytam tovább keresgélni. Ő épp a reggelijéért küzdött, én meg már azon gondolkoztam, hol fogok valamit elfogyasztani. Azért egy nagy séta kimeríti az embert. Csináltam még egy pár hangulatfotót erről a bakancslistás Kána-tóról, és továbbálltam...


Ahogy a nap megvilágítja...
Szeptemberi hangulat
Utolsóként most egy vízityúk nézett meg érdeklődve
 

Még az örvös is didereg

Már az előző bejegyzésből kiderült, hogy szombaton a leskunyhóban voltam. Vittem ki magot, szokásos dolgokat, hiszen most már azért lassan jön hideg, tollas barátaimnak előbb-utóbb szüksége lesz eledelre. Nagy felhozatal most még nem volt, közbeszólt a közelgő hidegfront is, rettenetes szél fújt, napsütés csak percekre volt. El is gondolkozom ilyenkor, vajon ők hogy élik át az ilyen időt? Hol bújnak meg? Pár dolmányos, szarka repült tovább egyik helyről a másikra. Már épp azt hittem, hogy egy látogató sem lesz, amikor egyszer csak egy örvös galamb jelent meg. Szemmel láthatóan fázott, fürdeni nem volt kedve, csak nézelődött. Pár fotót csináltam róla, utána be is zártam aznapra a kis kunyhót....



Már az őszről mesél az erdő...

Az elmúlt hét történései arra késztettek, hogy hétvégén tegyek egy kirándulást egyedül az erdőben. Mivel úgyis a leskunyhó közelében van, így nem tűnt nehezen megvalósítható feladatnak. Az időjárás is kedvezett viszonylag, így feltöltődhettem az erdő szépségével, tudtam egy kicsit elmélkedni is magamban, energiát gyűjtöttem a következő hétre. Tagadhatatlan, hogy már hivatalosan is ősz van, sárgulnak a falevelek, a nagy szél miatt folyamatosan hullanak. Nincs még itt az amolyan igazán aranyló, színpompákban gazdag évszak, de így is lenyűgözött. Tettem is egy jó nagy sétát, amíg el nem kezdett esni az eső és haza nem zavart...

Sárgulnak a falevelek, tagadhatatlan...
Hol vízben lehet őket megtalálni....
Hol a fűben...
De vitathatatlanul itt az ősz
Tobozok mindenütt
Napsütéstől kifakulva....
Kedvenc erdőmben járva
Lepillantottam a földre....
Majd az erdőbe...
Moha és elmúlás
Kimeríthetetlen téma
Alakul már....
Hol van már az idei nyár?
Szép napsütés az őszi erdőben....
Az egyik legszebb évszak
Egy olyan hely, ahol lehet elmélkedni, gondolkodni
Nagy fakopáncs hímet észrevenni
Vagy akár a fűben meglapuló gombát meglátni
Vízcseppes fenyőágakat nézni, amikor már elered az eső....
Vagy vadgesztenyét találni....