2017. szeptember 9., szombat

Szilas-patak menti csavargások

Már jó egy jó hónapja nem fotóztam és nem írtam blogot. A most szombat végre más volt, mint a többi - fotóstársammal régóta terveztük, hogy elmegyünk egyet csavarogni. Míg mások épp az éjszakai bulizásból tértek haza, én mata-sötétben elindultam, hogy egy új kalandnak nézzek elébe. Nem terveztem semmi extrát, főleg tájfotózás volt a fő cél, no meg egy kis kikapcsolódás ebben a rohanó világban.
Haverommal is rég dumáltam már,  így kíváncsian vártam mit hoz a mai nap.


Az internetről a következőt tudhatjuk meg erről a helyről: A patak két forrásból ered, az egyik a Kerepestől nyugatra található Látó-hegy, míg a másik a Kerepestől délkeletre álló Hüdői-hegy lába. Kerepesen leginkább Malom-pataknak hívják, Rákospalota környékén Palotai-pataknak nevezték.
A reggel enyhén hűvös volt, ilyenkor már a fű is vizes, szóval óvatosan kell járnia annak, aki szeret a természetben kirándulni. Első meglepetésünk az volt, hogy az ősz szemmel láthatóan megkezdődött...

Az első őszi színek...
Imádom ezt az évszakot...

Majd elindultunk most egy kicsit rövidebb túránkra. Más programot is terveztünk aznapra, ezért csak egy kisebb kört tettünk. Így is szép volt... Mindig úgy vagyok vele, ha szabadba vagyok, már megérte korán kelni.

 
Levelek sokasága...
Egy híd vezet át a mesevilágba
Szilas-patak
Mindenképp megéri elsétálni, szép látványban lehet részünk
Már a kezdődő őszt sejteti a táj
A reggeli napsugarak egyszerűen csodásak voltak
Ameddig a szem ellátott, csak zöld és zöld
Nem hagyhattam ki ezt a fotót
Ellenfényes kép, itt még szépen sütött a nap
Mindig békességgel tölt el, ha ilyet láthatok
Vajon meddig menjünk tovább?
Kicsi sárga mezei virág, a hely egyik ékköve
Ezzel a látvánnyal sose tudok betelni
Távoli fán egy ragadozó madarat vettünk észre
A messzeségben hegyek, a természet vándora csak örül ennek...
Amerre a szem ellát...
Időnként borult, időnként kiderült az idő...
Ahogy sétáltunk, pipacsot vettünk észre. Szeptemberben?
És még egész szép volt....
Másik meglepetés a napraforgó volt
És még egy búcsú pillantás a Szilas-patakra.


Kellemes kis séta volt, semmi extrával. Viszont már csak az, hogy egy jó hónap után volt egy kis idő kimozdulni a szabadba, érezni a hajnalt, a természetet, már megérte kimenni. És bizony szép lassan már lehet tervezni, hogy mit érdemes lefotózni idén ősszel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése