2017. október 27., péntek

A Csarodai Református Templom

A templomtúra következő állomása a Csarodai Református Templom volt. Kirándulásunk alatt végig borús, de jó időnk volt. Időnként az eső lába lógott, de csak egyszer szemerkélt az eső, ami nagy szerencse volt. 
A csarodai református templom a Csaroda patak által kialakított kis szigeten áll: a beregi Tiszaháton, az egykor mocsaras, vadvizes területből kiemelkedő szárazulat kisebb magaslatán épült a kicsiny, alig hatszáz lelkes falucska középkori eredetű református temploma.



Ahogy megérkeztünk mindjárt elvarázsolt minket gyönyörű udvarával, gondosan ápolt virágaival az előtérben. A mosolygó szentek megnyerőek voltak, itt is egy nagyon profi előadást tartottak. Nagyon szimpatikus volt, hogy majdnem minden helyen ki volt írva egy telefonszám és ha felhívtuk egy perc alatt már jöttek is és alaposan elmeséltek mindent.









Ahogy körbejártam az udvart egy kis barátságos utcára jutottam ki. Pár fotót ott is érdemes volt készíteni.






Az ősz már látszott, hogy szép lassan elköszön, hamarosan beköszönt a hideg. Egy kis rövid kitérő után a templom belsejét tekintettük meg. Gyönyörű volt.






A templom rövid története: A 13. század végén épült templom a Káta nemzetséghez köthető. A 16. század folyamán került a reformátusok birtokába. A templom részleges helyreállítására 1901/2-ben került sor, ekkor konzerválták a szentélyben és a diadalíven előkerült középkori falfestményeket. Nagyobb szabású műemléki kutatásra és helyreállításra 1971-1975 között került sor. Ekkor találták meg és konzerválták az alakos falfestményeket és a népies festés addig letakart nagy felületeit is akkor tették láthatóvá. A megrongálódott tetőt, a homlokzat fölújítását és a falképek restaurálását a millenniumi műemlék helyreállítások keretében végezték el.







A templom építészete:
A terméskő alapozású, téglából épült templom hosszúkás hajójához a keleti oldalon csatlakozik a négyzetes, saroktámpilléres szentély, amelynek északi oldalán valaha sekrestye állt. A magas, jó arányú templom hangsúlyos része a nyugati homlokzat, amelyen egyetlen kicsiny, félköríves résablak nyílik. Az oromzatot mintegy megkoronázza, az annak folytatásaként égbe törő, tornácos, zsindellyel fedett, karcsú sisakos torony, amelynek falát két szinten ikerablakok törik át.

A szűk toronyban sohasem függött harang, hanem a 18. században a templomtól keletre egyszerű fából ácsolt harangtornyot építettek. A déli oldalon nyílik a templom bejárata, a félköríves, kettős lépcsőzésű kapun keresztül, melynek ajtaja 18. századi. A déli falat két nagyobb és közöttük egy kisebb, félköríves záródású ablak töri át (egykori festett díszük töredékei is előkerültek). A 17. században széles körben elterjedt magyaros motívumok (szívvirág, levélcsokor meg nefelejcs) valaha bizonyára az egész falfelületet beborították. Az északi falon nincs ablak.





A templom belső elrendezése:

A templomba belépve balra a nyugati fal mentén húzódó karzatot láthatjuk, amelyet két vaskos oszlop tart. A karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc feliratos fa epitáfiumát (1758). A döngölt agyag padlójú templom 1777-ben készült, minta nélküli kazettás famennyezete valaha a reformátusok által fehérre meszelt templom hangsúlyos eleme volt, a díszes, csigás koronájú (1770-ben készült) szószékkel együtt.
A templom falát 1642-ben hímzésre emlékeztető, virágos-leveles kék-vörös mintákkal pingálták tele. Amióta föltárták és restaurálták a középkori freskókat, azóta megváltozott a templombelső hangulata. A keresztboltozatú szentélyt a hajótól enyhén csúcsosodó diadalív választja el. A templom különleges értékei közé tartoznak a helyreállítás során megtalált freskók: János evangélista, Koma és Damján, Pál és Péter apostol alakja látható a szószék mögötti falfelületen, a diadalíven és a szentélyben sorakoznak az apostolok képei.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése