2017. október 27., péntek

A csónakos fejfás temető: Református műemlékké nyilvánított temető

Legutóbbi barangolásunk alkalmával Szatmárcseke egyik nevezetességét néztük meg most kollégákkal: a népi csónakos fejfás temetőt. Szatmár vármegye első katanai félmérői 1782-85 között ezt jegyezték fel róla: A településen és körülötte levő víz áradáskor keletkezik, ingaványos, nem iható. A falu melletti erdő szétszórt, sűrűn benőve cserjéssel. Az Eszenyő és a Liget-erdő nagyon mocsaras, rétjei ingoványosak. Fényes Elek Geographiai Szótárában Szatmár vármegyei,faluként ekként írja le: északról a Tisza hasítja el Bereg vármegyétől, 1312 lakosa van; szélesen kiterjedt határa csaknem mindennel megáldatott és igen termékeny. Földje többnyire sárga agyagos, a Tisza felé homokos; őszit nem igen sokan vetnek, de tavaszi élet, különösen tengeri, felette gazdagon terem; rétje, legelője is .sok és jó lévén, mind az uraságok, mind a lakosok szép szarvasmarhát tenyésztenek; a sertéstartás szintén nagy fontosságú. A Tisza mentiben igen jövedelmes szilvás, almás, körtvélyes kertjei vannak, de hajdani ritka szépségű erdeje elpusztult. Szatmár vármegye monográfiájában nagyközségként szerepel 330 házzal, 2003 lakossal, 6261 hold határral. amihez a Cserhid, Deje, Marcsa, Margit; Nagyrekesz, Rév, Tibor, Túrhát; Varga, Zoltán és Malomköz tanyák; valamint az Ida major tartoztak. 


Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonhan romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakhan vihetlék a temetőbe, azonban errefélé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a féjfák százai nyújtanak.  

A bejáratnál látható tábla
És egy kicsit belenagyítva

A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A költő testét a visszaemlékezések szerint 1838. augusztus 25-én abba a kriptába temették. ahol öccse, Kölcsey Ádám aludta örök álmát. Azt beszélték, hogy Bécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette. Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas német a sírt kihantolta, de a koporsóban nem találtak, felségsértést, hazaárulást bizonyító iratokat. Petőfi az 1847. július 17-én a Kerényi Frigyeshez írott Uti levelekben ezt jegyezte fel: "..Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnevesebb szívek egyike hamvad.


Halmánál nincs kőszobor, mégcsak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes a táj; a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férft sírja körül csak a szellő rezegteti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az temeto002andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja. " 1856-ban valószínűleg közadakozásból, a nagyari Luby család kezdeményezésére egyszerű, derékba tört oszlopot emeltek a sír fölé, ami a költő életék tragikus végét jelképezte. Állítólag 1936-ban a hantot ismét felbontatta a végrendeletet kereső Kölcsey- rokonság. 1938-ban végre nyugalomra talált az életében és holtában is hányatott sorsú költő: a mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványait, és a féhér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyezte örök nyugalomra. Három kis diófü koporsó van a boltozalos betonkriptában: Kölcsey Ádámé, Kölcsey Ádámnéé és a költőé. Kölcsey Ferenc koporsójában légmentesen lezárt üvegben helyezték el az exhumálás körülményeit tartalmazó kutyabőr iratot. A költő egykori, hatalmas, gondozott parkbun álló kúriáját örököse, Kende Lajos 1889-ben lebontatta, helyére a kordivatnak megfelelő úrilakot emeltetett, de úgy megrongálódott; hogy 1962-ben azt is le kellett bontani. A község kultúrházat építtetett ide. Előtte, a téren áll az 1856-1938 között síremlékként szolgált csonka emlékoszlop, valamint Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, amelyet 1973-ban, a Himnusz megírásának 150. évfordulóján avattak fel (Marton László munkája). Az általános iskola előkertjében 1958-han avatták fel a költő mellszabrát, Berki Nándor alkotását.

A temető érdekes volt, szép nagy sétát tettünk benne, a borús idő sem zavart igazán minket.







Már érződött, hogy közeledik november 1-e, mindenszentek napja, szépen fel voltak díszítve a sírok. A temetőben az ősznek lassan a végét lehetett érezni, kezdetét veszi a november, a hideg idő, a tél...
 






Azt is mesélték, minél tovább élt valaki, annál nagyobb a csónakos fejfája. 
A községben született még Korpás István fafaragó mester, a kopjafák készítője. Nevezetességei: A népi, csónakos fejfás református temető műemlék jellegű, páratlan látványt nyújt a közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban,fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.




Tanulságos és érdekes séta volt mindenesetre, és ismét egy újabb ismerettel gazdagodhattunk...

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép. Osztálykirádnuláson jártunk itt, de már nem igen emléékszem, hogy ilyen sok kopjafa volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Én még nem jártam itt, de nagyon tetszett. Bár elsőre kicsit furcsa volt.

      Törlés