2017. október 27., péntek

A mezítlábas Notre Dame

Mint már az előző posztból is kiderült legutóbb kollégáimmal egy izgalmas templomtúrán vettünk részt. No nem azért mert mazohisták vagyunk, és egy nap minél több templomot szerettünk volna megtekinteni - hanem hogy az örökségkultúrákat felfedezzük és új ismereteket szerezzünk, illetve elevenítsünk fel. Persze még így sem jutottunk el mindenhová, hiszen egy nap azért szoros korlátok között van, de elég sok helyet meglátogattunk vezetőinknek köszönhetően.
Első állomásunk mostani bejegyzésem címadója is, a Tákosi Református Templom volt. 


A Bereg talán egyik legszebb kulturális hagyatéka a tákosi református templom. Legősibb része 1766-ban épült. Az építési dátumot megörökítő "kazettán" olvashatjuk: "ANNO 1766-BAN, DIE 30 JUNY"


Azt tartják róla, hogy: "a nép emelte magának fából és sárból", abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sárból, mint a fecske a fészkét.




Én már harmadszor voltam itt, és ilyenkor mindig egy nagyon kedves néni tart előadást a templom történetéből. 




A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. Favázas rendszerben épült, a vázak közötti részt paticsfal tölti ki. 1784-ben a templomot nyugat felé kibővítik, elkészül a "renováta". A mennyezeti kazettán olvashatjuk: "RENOVÁTA: ANNO 1784." Ez a rész is gerendavázas, de többszöri romosodás után egy-egy oszlop közét vályoggal falazták vissza. A templom egészében a középkori gótikus építészet stílusjegyeit hordozza magán.
Teremtemplom, keleten poligonális sokszög végződésű. A tetőszék kötési rendszere, kötőelemei és csomóponti jelet a középkori faépítészet egy kései példája. A bejárat előtt a lekontyolt nyeregtetős cinterem foglal helyet.


A templom paticsfala ellenére is dacol az idővel, "állja a sarat", pedig lassan közeledik 250. évéhez.
A festett fakazettás mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emeli olyan hírnévre, hogy ország-határainkon túlról is egyre többen jönnek megtekinteni ezt a kis templomocskát. A színes mennyezet készítője a nevét egy kazettán megörökítette: "ÉN, ASZTALOS LÁNDOR FERENC CSINÁLTAM A JÓ ISTEN SEGEDELME ÁLTAL, BARÁTH MIHÁLY EGYHÁZFISÁGÁBAN. ANNO 1766. DIE 30 JUNY." Az építtető nevét is megtaláljuk a mennyezeten: "AZ TÁKOSI NEMES REFORMÁTA, SZENT EKLÉSIA ÉPÍTTETTE EGYENLŐ AKARATBÚL, AZ EKLÉSIA PÉNZIBŰL, ISTEN SEGEDELME ÁLTAL." A karzat mellvédjén, melyet egy másik gyülekezettől kaptak ajándékba a tákosiak, olvasható a következő felirat: "A. O. 1779. 10 JULY."



 

A berendezések közül kiemelkedik a fedeles stallum vagy papi szék (készült: 1767), ahol a mindenkori református lelkész családja foglalt helyet. A falu nemes családjai a templom legelső soraiban saját széket készíttettek maguknak. Megtalálható a Buday László 1766-ban, a Dancs Imre 1767-ben készített családi széke.
Dancs Imre székén található egy faragott-festett kerecsensólyom, ami a magyarság közkedvelt szimbólumának, egy turulmadárnak felel meg. Buday László széke egyszerűbb, puritánabb kiképzésű. A falusi kántortanító széke 1766-ban készült, mellvédjén a "paradicsom" jelképei láthatók: életfa, alma, körte, dinnye és allegorikus gyümölcsábrázolások. A bejáratnál lévő pad előlapján ismétlődik az életfa motívum. A mester a szószéken nyújtotta tudása legjavát. Arányos, szépen tagolt, hangvető koronáján bibliai idézet is van, 1766-ban készült. A mennyezet kazettái között nincs két egyforma.  




Az 1766-ban festett táblákon produkált művészetével Asztalos Lándor Ferenc mesterségének csúcsára jutott.
Remekművében a kései reneszánsz virágos-gránátalmás úrhímzésre emlékeztető motívumkincse fedezhető fel, amelyben igazán otthon érezte magát. A vázákból virágok nőnek ki, amiket indák, szfvek, tulipánok, levélkék, futó "S" motívumok vesznek körül. Fő jellemzőjük, hogy tengelyesen szimmetrikusak. Két-három táblán felfedezhető egy aszimmetrikus, barokk csigavonal is.
 



 Az egész olyan, mint egy tavaszi virágos, sziporkázó rét. A színpompás mennyezet és a berendezés jól érvényesül az egyszerű, fehérre meszelt falak között. A fehér fal a népi puritánság jelképe. A templom padozata a korábban épített részen tégla, a nyugatí irányú bővítésnél döngölt agyag.
Ajtaja kívül lécbordázatos, hátlapját egyetlen fából faragták ki. Kovácsoltvas zára eredeti. Meredek tetejét zsindely fedi. Az asztalosmesternek nemcsak a templomban végzett munkája maradt fent. Ő készítette a csetfalvai (Kárpátalja) református templom mennyezetét, a lónyai református templom hangvető koronáját és a korábban már említett, a vásárosnaményi Beregi Múzeumban található - Tákosról bevitt -, 1787-ből származó tulipános ládát is.1767-ben Lukács János ácsmester segédeivel megépíti a nagyon szép, tizenhat méter magas fatornyot, amely szoknyával, galériával és vízcsendesítővel ellátott torony volt.
Galéria részén fordított fűrészelt tulipán motívumok vonultak végig, alsó szintje eredetileg nyitott volt, a toronytörzset pedig zsindellyel borították. A torony már a két világháború között is nagyon rossz állapotban volt, foltosan hiányzott zsindelyfedése függőleges irányból enyhén megdőlt. Az 1948. december 31-ei jeges árvíz után végleg veszélyessé vált, így 1949-ben szükségszerűen felbontották. Kokas Sándor csarodai ácsmester még ebben az évben ennek bontási anyagából épített egy derékszögű négyszög alaprajzú, egyszerű gúla fedésű haranglábat. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1962-ben és 1968-ban megújította a zsindelyfedést. Az 1980-tól 1985-ig tartó restaurálás folyamán helyreállították az 1767-ben készült harangtornyot a még meglévő rajzok alapján, tehát a ma látható alkotás gyakorlatilag rekonstrukció, mely megőrizte a torony eredeti faanyagának egy részét.

A munkálatok folyamán a templom teherbíró beton sávalapot kapott, a paticsfal korhadt elemeit kicserélték, a teljes vesszőfonást felújították, a kazettás mennyezetet és a berendezési tárgyakat gondos és aprólékos munkával restaurálták az Országos Műemlékvédelmi Hivatal műhelyében, Budapesten. Ez idő alatt a tetőszéket egy nehézállvánnyal támasztották alá.
A 2001. évi árvíz a templomot is károsította. Az elektromos szerelési munkálatokat, a felújítás, valamint a külső megvilágítás költségeit a Magyar Villamosipari Művek vállalta magára, és a Kulturális örökségvédelmi Hivatal vállalkozók bevonásával végeztette el.







Cím: Tákos, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 29.
Belépődíj: 400 Ft
Templom látogatás: Buda Lajosné ( Viola néni)
Tel: 06-70/222-1996

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése