2017. október 22., vasárnap

Tatai Fényes Tanösvény

Magától értetődő volt, hogy a Turul kaland után a közelben található tatai Fényes tanösvényhez mentünk. Már sok barátomtól hallottam erről a helyről és mindenki csak jót mesélt róla. Itt már nem csak mi kirándultunk, hanem mások is - ilyenkor be kell látni, hogy alkalmazkodni kell, ez alapvető feltétele az ottlétnek, nem csak a fotózni vágyó van a középpontban. A bejáratnál tapasztalhattuk, hogy tényleg ősz van már. A hőn áhított kávé ismét elmaradt, mosdó is csak egy volt nyitva.  Enni meg mindenki azt evett, amit magával hozott.
Mire a magasleshez jutottunk, ott már ellenfény volt a javából, így fel sem mentünk. Viszont szerencsénk volt, mert láthattunk még egy utolsó szitakötő-nászt, karvaly hangját hallottuk messziről és a jégmadár  is hallatott magáról, de sajnos nem vettük most észre hol is van pontosan... Ő nekem mindig "mumus" marad a fotózás szempontjából.
Mindenesetre kellemes kis túra volt, barátom lépésszámláló programja szerint  megvolt a 10.000 lépés aznapra (ilyenkor jöhet a szóbeli vállveregetés :-) )!
Először a környező ligetet, csatornát néztük meg, és utána mentünk a tanösvény bejáratához.

Mit tudhatunk erről a tanösvényről?  A fényes tanösvény egy tizennyolc állomással rendelkező ökoturisztikai útvonal, amely interaktív módon mutatja be a fürdő területének természeti kincseit.
Egyszerre informatív és szórakoztató turisztikai attrakció, mely bővelkedik kalandokban: önállóan, kötélhídon és csónakkal járhatják be a látogatók, és megcsodálhatják a karsztforrások lenyűgöző élővilágát. A tatai ökoturisztikai tanösvény ideális célpont családosok és iskolai csoportok, valamint az aktív pihenés iránt érdeklődő turisták számára.

Megérkezéskor ezt a csatornát láttuk meg elsőnek
Itt már az őszi színek megmutatták magukat....
Be kellett látni, vége van már a nyárnak...
Igazi színkavalkád volt látható a közeli parkban....
Szép volt, ahogy így volt a kerítésen...
Itt már színekben pompázott a táj...
 Ezután elindultunk a bejárat felé...

Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz...
Ezt a táblát mindig örömmel látom
Az információs tábla messziről hirdette, mi minden látható itt
Vízközelben mindig jobban érzem magam
Vajon hová jutunk, ha tovább megyünk?
Gondosan kiépített útvonal, rengeteg információs táblával
Tájképek mondanom sem kell, itt is készültek
Vajon hová visz a víz?
Gyönyörű napsütéses idő volt...
És itt is nagyon sok minden szép volt, csak észre kellett venni...
Rengeteg fa, víz...
És haladtunk tovább az ösvényen...

Megérkeztünk a kilátóhoz. Itt már erősen ellenfény volt, így nem volt értelme felmenni...
A FÉNYES FORRÁSAI:

A láprétek és láperdők karsztforrásai 1973-ra a bányászat miatt kiapadtak, azonban annak leállta után, a kétezres években ismét megindultak. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel.

Kicsit játszadoztam a fényviszonyokkal
Mivel itt még jó idő volt, rengeteg szitakötőt lehetett látni...
Már annyira örültek az utolsó napsütéses óráknak, hogy az ember kezére is rászálltak...
Szemet gyönyörködtető látvány....
Egyszerűen nem tudtam betelni vele...

Visszafelé még látszik a kilátó is...
A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont, megtalálható itt többek közt a fokozottan veszélyeztetett Pókbangó, a Fehér tündérrózsa és a Selymes boglárka. Ezenkívül jelentős a helyi madárfauna: az Erdei fülesbagoly és a Pettyes vízicsibe mellett megfigyelhető a fokozottan védett Cigányréce is -írják a honlapjukon.

Kicsit a mártélyi tanösvényre emlékeztetett a kidőlt, kivágott fákkal...
Helyenként nagyon tiszta volt a víz...
Volt egy hangulata...
Itt már javultak a fényviszonyok....
Máskor hajkurászom a szitakötőket, most meg rengeteg volt... És még nász is volt!
Ők is úgy gondolták, hogy ki kell használni ezt a jó időt, amíg lehet... Bármire is :-)
Itt relax volt egy fél óráig...
Ugyanez állóban...
Nem mentem be a vízbe, csak kihajoltam...
Hát nem mesés?
Alakul már...
Ameddig a szem ellát...
Még egy szitakötő
Itt egy szárcsát láttunk, de hamar eltűnt a sűrűjében...
Ez már döfi...
A rám hulló lombozat alatt...
Picit hasonlít Plitvicéhez... Csak nincs vízesés...
Itt egy játszótérhez lyukadtunk ki...
Az idén látható utolsó tavirózsák egyike

Hálás téma....
Ősz van már...
És a parkolónál egy kellemes fotótéma....
Mindent összevetve nagyon kellemes idő volt, a vénasszonyok nyarának köszönhetően igazi nyári melegben érezhettük magunkat már délután. Bár csak három óránk volt átnézni ezt a nem kicsi területet, megérte. És megfogant bennem egy gondolat, hogy ezt a 10.000 lépést, ha nem is minden hétvégén, de jó lenne megtenni. Az egészség mindenek előtt a legfontosabb.

2 megjegyzés: