2017. október 22., vasárnap

Túra a tatabányai turulnál és parkerdőnél

Tudván, hogy egyre inkább lehet őszi témákban gondolkozni, fotózni - olyan helyet kerestünk, ami megőrzi a táj nyugodt, békés szépségét, és kimeríthetetlen fotótémákat ad, amiket csak észre kell venni. A választás most a tatabányai turulra esett és a környéki parkerdőre. Egy rossz döntés miatt a kijelölt útvonal helyett egy kisebb teljesítménytúrába csöppentünk, melyet a fotókról is lehet majd látni. Először a Turul madarat csodáltuk meg, no meg a kilátást, utána elindultunk a Vince kilátó felé. 
Kirándulásunk persze most is kalandos volt: hirtelen egy őz haladt át előttünk - szinte másodpercek alatt el is tűnt. Mintha mesében lettünk volna, el is varázsolt engem ez a pillanat és elraktároztam virtuális fotógalériámban.
Hogy mi mindent láttunk a túra alatt? Erről fogok mesélni ebben a bejegyzésben...

Ahogy Turul madár látja a napfelkeltét...
A turultól is szép volt a kilátás, no de majd a Vince kilátótól...
Szép időnk volt, igazi - kirándulásra tökéletes
Ritkán látom ilyen közelről, az autópályán mindig csak felnézünk, hogy no ott a madár!
Reggel volt és hideg, itt még nem is sejtettem mi vár ránk...
Mint írtam, nem a legjobb irányba sikerült utána elindulnunk, viszont cserébe úgy érezhettük, mintha az egész erdő a miénk lett volna. Szajkó jelezte messziről, hogy háborgatjuk a természetet, harkály jellegzetes hangját hallottuk, csuszkák, cinegék kísértek minket kalandos utunk során. És bár egyikünk sem pehelysúlyú szépen felküzdöttünk magunkat ott ahol egy igazi túrázó is elvérezhetett volna. A GPS jel sokszor megszűnt, de a hetedik érzék mindig azt mondta, jó irányba haladunk. Először járható úton haladtunk, majd utána jött a feketeleves :-)

Az őzike lehet itt kereste a nem létező házikót és az öreg nénit....
Vagy ő is ebben a csodás kilátásban gyönyörködött?
Elindultunk előre
Meleg ruhára itt még szükség volt, hideg volt...
A téma sokszor csak úgy adja magát
Itt titokban idegen lényeg felbukkanásában is reménykedtem, de az csak maradjon az X-akták sorozatnak....
Egyre jobban beljebb kerültünk az erdő sűrűjébe. Tetszett a háborítatlan, csendes környezet. Kicsit gyanús volt, hogy sehol egy ember - bár ennek néha még örülök is ilyenkor. 

Ahogy a nap megvilágítja a fákat...
Megjelennek az ősz első színei, a sárga a domináns
Mindenhol zöld, zegzugos, titokzatos....
Sok gombát láttunk, miközben felfelé kaptattunk...
Merre menjünk? Előre szakadék, felfelé tűnik jobbnak az irány...
Itt már egyértelmű volt, merre tovább.  Térerő szinte nem is volt, a megérzéseinkre hagyatkoztunk

És a kitartó küzdelem az emelkedővel meghozta a gyümölcsét, egyszer csak megláttuk a Vince kilátót, amit kerestünk. Bár sokszor úgy gondolom, ha valahová megyünk a változatosság kedvéért jó, ha nem ugyanabba az irányba megyünk oda és vissza, most azért erre magamban nyomtam egy újratervezés gombot. Viszont az érzés jó volt, hogy felküzdöttük magunkat egy brutál kegyetlen emelkedőn.

Mit is akartunk aznap megtekinteni?

Ranzinger Vince (bányász) kilátó

Látnivaló adatok:

Ranzinger Vince (Bányász) kilátó  látnivaló fényképe
neve:Ranzinger Vince (Bányász) kilátó
tipus:kilátó, oszlop, torony 

Látnivaló helye, elérhetősége:

GPS koordinátái (WGS-84):
N47.59677 E18.40862 GPX
Megjelenítés térképeken:
OSM-turistautak  GoogleMaps  WMT  OSM  OSMAnd  OpenMaps  BingMaps 
elhelyezkedés:A látnivaló külterületre esik. 

Közeli település(ek):
Tatabánya (Komárom-Esztergom megye)  településtől 1 km-re
Vértesszőlős (Komárom-Esztergom megye)  településtől 2.3 km-re
Vértestolna (Komárom-Esztergom megye)  településtől 4.7 km-re

Mint megtudtam, a Csúcs-hegye másztunk (kúsztunk) fel, és egy 30 méteres aknatoronyból kiállított toronyról van szó. Ilyenkor azért elgondolkozom magamban, hogy mire is képes az ember. Egy tényleg hatalmas (!) kilátóról van szó, amit nem kis munkával építettek, a tetején egy nagy kerékkel és egy parabola antennával. Én csak ámultam és bámultam csendesen.

Története: 

Az 1980-ban kilátónak felállított aknatorony egy 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászoknak állít emléket. A Csúcs-hegyen levő 30 méter magas szerkezetet 2008-ban felújították, ekkor kapta a Ranzinger Vince kilátó nevet.
Ranzinger Vince bányamérnök (1856-1933) a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság (MÁK Rt.) tatabányai bányaigazgatója volt. Számos műszaki megoldás fűződik a nevéhez (iszapolásos technológia), amelyek megalapozták az itteni szánbányászat fejlődését. 

Fáradt túrázónak jó egy kis pihenés az emlékmű mellett...
A fák koronái mögül előbukkan a kilátó
Az őszi erdő varázsa...
Vitatott, hogy blogban jó-e az állókép. Szerintem tökéletes.
 És elindultunk felfelé, a páratlan szépség megtekintéséhez...

Gondos és ügyes kezek munkája...
A kilátóból sok szép kép készült, egy kis válogatás belőle: 
(Bevallom én tájkép bolond vagyok és a környező táj egyszerűen
elvarázsolt minket)





















 

Nem tudtunk betelni ezzel a messzeséggel, magassággal és látnivalóval. Még ha csak turista fotók is, lélegzetelállítóan szépek. Az ottani padon pihentünk egyet, a magunkkal hozott ételt elfogyasztottuk, titokban kávéban reménykedtünk, de ez most nem adatott meg. Elindultunk azon az útvonalon, ahol eredetileg is jönnünk kellett volna...

A kilátó egy másik szögből...
Egy kis hangulatfotó...
Nagy őzlábgomba
Szép példány volt

Útközben gombászokkal is találkoztunk
Igazi ősz feeling....
Kerestük a témákat, azok meg adták magukat...
Csak le kellett tekinteni a földre...
Vagy az úton előre haladni...
Hálás és évről évre visszatérő téma...
Út az őszbe...
Mohás zöldes....
A nagy tömeg előtt érkeztünk vissza az autóhoz, aminek nagyon örültem. Semmi bajom velük, néha elcsodálkozom, hogy nekik a Youtube jel még az erdőben is ott van... Megérte megtenni ezt a picit nehezebb utat, őzet látni, ha csak pillanatra is, érezni az erdő tiszta, üdítő szabadságát, kikapcsolni egy kicsit a város forgatagát.
Hogy utána hová is mentünk tovább a következő posztból derül majd ki..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése