2017. november 11., szombat

Mókuskaland

Zaklatott egy hét volt a mostani is, ezért úgy gondoltam ezen a szombaton kimegyek egy kicsit sétálni a természetbe. Egyre inkább úgy érzem, hogy jobb ezt egyedül, jobban oda lehet figyelni a környezetre, észrevenni a körülöttem lévő madarakat, állatokat. Jó egy kicsit elgondolkozni, kikapcsolódni, elmélyülni. Ha ketten vagyunk beszélgetünk és elzavarjuk azt, amit éppen le szeretnénk fotózni. Így jött a képbe most az kis mókus is, akinek a futkározására lettem figyelmes séta közben... Titkon ugyan reméltem, hogy végre láthatok egyet, de nem gondoltam volna, hogy ez valóra is válik.


Akkor láttam meg, hogy nem is egyről hanem kettőről van szó. Ritkán találkozom velük, ezért mindig megbecsülöm ezt az alkalmat, és persze a fotógép is előkerül és indulhat a móka, persze tisztes távolságból, tartva a három lépés szabályát. Vagyis azt, hogy egy lépés - egy fotó, egy lépés - egy fotó... A fényviszonyok nem mindig voltak a legjobbak, de így is volt miből válogatni szerencsére.


Igyekeztem most minél élesebb, értékelhető fotókat csinálni. Náluk ez elég nehéz, folyton mozgásban vannak. Mire a keresőbe beállítom milyen képet szeretnék, hopp már máshol van...


Ő eléggé fotogén volt, keresgélt a levelek között. Valószínűleg táplálékot...


Ajaj! Lebuktam. Valószínűleg észrevett. Itt bántam, hogy nem hoztam diót magammal. No majd legközelebb.



De úgy tűnt, nem én érdekeltem. Valamit észrevett közben.


Igen! Egy etetőt... Csak volt egy kis bibi vele... 


Próbálta alaposan körbejárni a témát...


Igen, azt hiszem megvan mi a probléma. Az etető üres. Szomorú is volt a mókus nagyon...


Még egyszer megnézte, nem akarta elhinni.


Aztán továbbállt, másfelé nézett ahol csak van valami ennivaló!


Fölállt, körbeszaglászott. 


Talált egy másik madáretetőt is. Itt vajon van nekem való falat? 


Ismét lemászott a fáról és tanakodott.. Ez talán jó lesz?


A biztonságot adó bokrokat is megnézte. Tényleg nagyon játékos, azaz kajás volt :-)



Már sajnáltam szegényt, meg hogy nem tudtam odadobni neki egy kis diót, vagy diákcsemegét. De egy ügyes mókus nem adja fel és megkapja méltó jutalmát.


Egyszer csak ugrott egy nagyot.... Néztem is bután, hová szalad?


Kiderült van egy harmadik etető is, na abban már volt minden. Mi tagadás ügyesen bemászott őkelme.


 És ott van a finom falat! Megérdemelte, ügyes volt. 


Távozóban, még visszanézett rám. Látszott rajta az elégedettség. 


Nagyon kedves kis állatok. Igazi kikapcsolódás volt nekem ez a mai nap. Lassan az eső is szemerkélni kezdett, így tovább indultam. Valószínűleg már annyira megszokták az embert, hogy az sem érdekelte őket, hogy egy nagy objektívvel fotózgatom őket. El is raktam ezt a helyet bakancslistásnak.

10 megjegyzés:

  1. Csodás fotó, és nagyon kedves történet! Örülök a talákozásotoknak, mindig hatalmas élmény őket figyelni! Nagyon szeretem én is őket! További szép napot kívánok Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Timi! Örülök, hogy ismét a blogomra tévedtél és hogy tetszettek fotók :-) Valóban hatalmas élmény volt őket figyelni, nagyon aranyosak. Neked is további szép napot sok szép fotóval és élménnyel :-)

      Törlés
  2. Jó kis kaland, jó képekkel. Bravó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszettek a fotók és hogy ismét idelátogattál :-)

      Törlés
  3. Remek találkozás ezekkel a kedves kis állatokkal. Gratulálok a fotókhoz és az élményhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyszerű élmény volt. Fél óra, de felejthetetlen. Köszönöm!

      Törlés
    2. Szokták volt mondani, hogy jó társaságban repül az idő :D

      Törlés
  4. Jól megkomponált, aranyos, házias mókus doku történet.
    Nagyon jó az irány, még sok ilyenben legyen részed!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Balázs ! Nagyon szépen köszönöm :-)
      A természetben tényleg ki tud kapcsolódni az ember, igazi feltöltődést ad :-)
      Örülök, hogy a blogra tévedtél :-)

      Törlés