2017. december 28., csütörtök

Évzáró bejegyzés - Kedvenc képeim 2017-ből

Ismét eltelt egy év, ha belegondolok szédület, milyen gyorsan megy az idő... Ha a mostani évet végignézem fotózás szempontjából lendületes, kicsit nyugodtabb mint az előző évi, és sok újdonságot fotózhattam, amit idáig nem: őzikéket, kis kócsagot, nagy kócsagot, zöld küllőt (őt ismételten), ökörszemet, süvöltőket, egy barátkozó szürke gémet és nagy kócsagot... Persze itt is van aki már mosolyog amikor ezeket a sorokat olvassa, de ez egy amatőr fotósnak viszont sokat jelent. De így fejlődik az ember: pl. egy katica bogarat már én sem fotózok le, vagy széncinegét, pedig az elején még az ilyen képekért is mit meg tettem volna. Augusztusban letettem a gépet, majd ősszel ismét kézbe vettem amikor a legszebb évszak megérkezett... 
Most úgy szedtem össze egy csokorba kedvenceimet, ahogy nekem jelentettek sokat idén, de egyúttal remélem Olvasóimat is "elvarázsolom" egy picit, legalábbis pár másodperc erejéig...

1. Kék cinege a lesnél

Egy olyan napon mentem ki az itatós leshez januárban, amikor -8, -10 fok volt, jó 5 cm hó borította a tájat. Hirtelen ötlettől vezérelve termoszban forró vizet is kaptak egy kis tálba a kis drágaságok. Ez a kékcinege is pont akkor jelent meg, hogy körülnézzen, mi a helyzet.


2. Őszapó

Ők nagyon ritka vendégek a madárlesnél, meg kell becsülni ha ott vannak. Leginkább december végén, januárban jelennek meg, ha nagyon hideg van, akkor viszont csapatostul. 



3. Kíváncsi fekete rigó

Na ő sem egy gyakori vendég nálunk. Félénk, ha hirtelen megjelenik azonnal elzavarják.


4. Vácrátót havasan

Idén januárban nagy szerencsénk volt, sikerült lencsevégre kapni úgy a vácrátóti botanikus kertet, hogy 20 cm-es hóban lehetett sétálni. Ez azért mostanában ritkán adódik meg, főleg úgy hogy mellé még szép napsütéses idő is társul...



5. Hattyútánc

Egyik madarászásom alkalmával két hattyút figyelhettem meg, ahogy szemlátomást udvaroltak egymásnak.



6. Egy új barátság kezdete...

Szintén madarászás alkalmával figyelhettem meg év elején, ahogy egy nagy kócsag és egy szürke gém együtt pásztázzák a vizet. Ez mindaddig így is volt amíg a nagy kócsag meg nem unta ezt a helyzetet, és továbbrepült...



7. Nagy kócsag a jégen...

Miután a szürke gémet ott hagyta, egyedül is le tudtam fotózni a nagy kócsagot. Türelmesen és nyugodtan figyelte a jéghideg vizet.


8. Zöld küllő a lesnél

Mostanában ő is egyre gyakoribb vendég az itatós madárlesnél. A teavajjal könnyedén be lehet csalni, de szeret melegebb időkben fürdeni is és nagyon kíváncsi természetű. Nekem az egyik nagy kedvencem, mondanom sem kell.



9. Ökörszem

Na ő nálam fotózásban a "Fantomas", vagyis sokszor járok úgy azt hiszem lefotóztam, aztán közben mégsem. Egy viszonylag hideg februári napon lepett meg. Csak pár másodpercig tette tiszteletét, de szerencsére így is sikerült végre értékelhető fotót készíteni róla.



10. Szomjoltó

Márciusban szorgos munkánk eredményeképpen az itatós madárles is megszépült. Így készülhetett el ez a meggyvágó fotó is.


11. Nászruhás seregély

Márciusban a seregélyek is megérkeztek. De az eszembe sem jutott, hogy meg is látogatnak kedvenc leskunyhómnál.



12. Büszke tartás - szajkó

Na Ő is egy nagy kedvenc. Okos, intelligens és nagyon sokszor meg tud téveszteni változatos hangjával. A madártársainál is tekintélye van, ha megszólal csak őrá figyel az egész erdő. És képes egy félelmetes rikkantással az összes tollas barátot elzavarni a környékről...



13. Szárcsa

Őt ha a vízimadarak közelében vagyok, mindig megkeresem. Jellegzetes hangjával hamar felhívja magára a figyelmet, békésen úszkálnak általában csapatostul. Megfigyelhettem már ahogy a kicsinyeit etetik, vagy párosával játszadoznak és kergetik egymást...


14. Búbospacsirta

Ő sem egy könnyű eset. Általában a Merzse-mocsárnál szoktam megfigyelni, egész pontosan a hangját hallani. Legutóbb tavasszal az egyik kerítésen elkaptam, sajnos nem a legjobb környezetben.


15. Szomjas örvös

Gondolom kedves Olvasóm számára kiderült már, hogy kedvenc leskunyhómban viszonylag sok időt szoktam tölteni egy év alatt. Ez a fotó is így készült, már a melegebb áprilisi időszakban.
 


16. Fekete rigó fürdik

Ez a kedves fekete rigó májusban pancsolt egy jót :-)



17. Tetszik a séróm?

Ezek szerint a szajkónak nem csak "esze", hanem humora is van :-)




18. Tulipán özön

A föld egyik legszebb virága a tulipán. Ha virágzik a vácrátóti arborétumban különösen szép. Ezt idén végre mi is megcsodálhattuk...



19. Megtanítasz fűszállal fütyülni?

Idén is nagy szerencsém volt az ürgékhez. Félénkek, de kedvesek. Ha megszokják az ember közelségét hagyják magukat lefotózni.



20. Őzikék

Apajon viszonylag sokat voltam 2017-ben. Párszor lehetett látni őzikéket, szarvast, de tényleges találkozásra most került sor. Tény, hogy mindkét oldalról nagy volt a meglepetés...


21. Kék szalakóta

Kék szalakótát jól lefotózni les nélkül szinte lehetetlen. Apajon készült ez a kép is, egy forró nyári napon.


22. Nyári lúd


23. Kis kócsag

Vele egy nyári hajnalon, a Kána horgásztónál találkoztam.  


24. Süvöltő tojó

Bizony nagy volt az örömöm, amikor az itatós madárlesnél megjelentek. Talán az egyik legszebb fotómodell.



25. Mókus

Vele mindig öröm összefutni :-)




26. Az ősz...

Színeivel mindig elvarázsol. A nyári szünet után ismét előkerül a fényképezőgép. Már szeptemberben, de leginkább októberben nincs olyan hétvége, hogy ne fotóznék valahol.





27. Közép fakopáncs

Az idei év legnagyobb meglepetése a madárlesnél a közép fakopáncs megjelenése volt. Állítólag ritkaság számba megy, hogy ilyen helyen látható.



28. A "fák doktora" - harkály

És nem utolsó sorban, de most a poszt utolsó fotója a nagy fakopáncsé, vagyis köztudottabb nevűé a harkályé. Ő is nagy kedvenc a lesnél. Szereti a teavajat, de a szotyit sem utasítja el. Télen rendszeresen visszajár.


Mindent összevetve egy mozgalmas év zárul most le. Talán egy picit nem olyan sok fotózással, poszt írással, mint eddig. Már nem járok annyi helyre, mint az elmúlt években, a les karbantartása sem egyszemélyes feladat. Mindjárt itt az újév - kevesebb, de érdekesebb posztokat fognak látni kedves Olvasóim.
És egyúttal hadd köszönjem meg, hogy most is kevéske idejéből rászánt néhány percet a blog megtekintésére, valamint hogy egész évben ilyen sokan ide "kattintottak" - BUÉK!

2017. december 21., csütörtök

Erdély kincsei 10. rész - Segesvár

Utolsó állomásunkhoz: Segesvárra érkeztünk.
Segesvár (románul: Sighișoara, németül: Schäßburg, latinul: Stenarum, szászul Schäsbrich) municípium Romániában Maros megyében. Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt.


Fekvése:
Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik.

Segesvár térképe




Nevének eredete: Az ősi magyar seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett –es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve.



Ősidőktől fogva fontos, lakott hely, 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A vártemplomot egy 12. századi kápolna helyén kezdték el építeni 1350-ben, de 1428 és 1488 között átépítették. A 14. századtól szabad királyi város. Várát 1438-ban a törökök feldúlták, de a 16. században helyreállították. Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben. 1506-ban itt erősítették meg a három nemzet unióját.








1544-ben a város protestáns hitre tért. 1562-ben az itt tartott országgyűlés után a vár piacán fejezték le a lázongó székelyek huszonhat vezetőjét. 1600-ban előbb Vitéz Mihály, majd Basta hódította meg. 1603-ban Székely Mózes török csapatokkal, 1605-ben Bocskai hadai, 1662-ben Kemény János ostromolta. 1646-ban pestis, 1676-ban tűzvész pusztította. Itt választották meg erdélyi fejedelemnek 1630. december 1-jén I. Rákóczi Györgyöt, 1657. november 2-án Rhédey Ferencet, 1658. október 7-én Barcsay Ákost. 1706-ban Pekry Lőrinc kurucai foglalták el és rombolták le, ekkor pusztult el a 14 bástyából 5 és maradt 9. 1709-ben újra pestis, majd 1788-ban ismét tűzvész pusztít. 1849-ben Forró honvéd tábornok foglalta el, majd Bem is bevonult ide. 1849. július 31-én határában volt a segesvári csata. 1876-ban a szász székek helyett újonnan létrehozott Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.









1910-ben 11 587 lakosából 5486 német, 3031 román és 2687 magyar volt.

1992-ben 34 537 lakosából 25 387 román, 6948 magyar, 1327 szász, 853 cigány, közülük 24 992 ortodox, 3260 református, 2230 római katolikus, 1511 unitárius, 290 görög katolikus.
2011-ben 28 102 lakosából 20 874 román, 4782 magyar, 374 szász, 128 cigány, 52 egyéb anyanyelvű, 1892 fő nem nyilatkozott hovatartozásáról.


 









Látnivalók:
  • Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része.
  • Várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli.
  • Óratornya a 14. században épült, 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. Ma múzeum van benne.
  • Szent Miklósnak szentelt vártemploma a hegytetőn áll a 13. században a domonkosok építették, de 1350-ben a román stílusú régi templom helyére új gótikus szász templomot emeltek, 1422 és 1488 között átépítették, tornyát 1463-ban csatolták hozzá.
  • Mellette az egykori Aranyművesek tornya helyén a 19. században épített temetőkápolna áll.
  • Közelében az egykor országos hírű szász evangélikus gimnázium épülete.
  • A Várhegyre a 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, eredetijét 1642-ben építették.
  • Az óratorony mellett áll a 13. század második felében épített kolostortemplom, eredetileg domonkos templom, a 15. században bővítették, majd a reformátusoké lett. 1676-ban tűzvész rongálta meg. A kolostort 1886-ban bontották le.
  • A járványkórházi templom 1575-ben épült késő gótikus stílusban.
  • A régi megyeháza 1888-ban épült, közelében állt Petőfi mellszobra (Romul Ladea alkotása), amely az ötvenes években került a Köllő Miklós által készített szobor helyére, mely jelenleg Kiskunfélegyháza főterén van. 2007-ben a vár fala beomlott, a talajomlás elérte a szobor talapzatát. Ekkor lebontották, és 2013-ban új helyen, egy ún. Petőfi-parkban újra felállították














Ezzel véget ért Erdély kincsei sorozatunk, bemutatva azokat a helyszíneket, ahol jártunk. Remélem tetszett kedves Olvasóimnak. Tervbe van véve egy film elkészítése (hiszen video anyag is készült), de ez már csak januárban lesz elérhető az interneten a téli szünet miatt. Ha kedvet kaptak, barangoljanak egyet Erdélyben, nagyon sok szép helyet láthatnak!