Erdély kincsei - 1. rész

Idén abban a szerencsés helyzetben voltam október végén, november elején feleségemnek köszönhetően (ezért nem győzök hálás lenni neki), hogy eljutottam a világ számomra egyik legcsodálatosabb helyére: Erdélybe. Egy igazi bakancslistás hely, ahová az ember úgy érzi igazából, hogy hazaérkezett. A Vivaldi travel és még hozzá hasonló utazási irodák számtalan lehetőséget biztosítanak arra, hogy kényelmesen körbejárjuk kiszemelt uti célunkat.  Mivel itt még akkor voltunk, amikor épp hogy véget ért az ősz, lesznek őszi tájképek és téli fotók is. És már szokásomhoz híven több részen keresztül, hiszen 5 napról van szó. És mivel több mindent láttunk, így nem csak természetfotók lesznek a galériákban. Egy kicsit ez a bejegyzés hosszabbra sikeredett, ha valaki megunja, nyugodtan lapozzon tovább :-)

Természetesen buszos kirándulásról volt szó, ahol ugyan kötött a program, de nem kell mindent előre megkeresni, szállásokat lefoglalni,  utána nyomozni, kifizetni. 

Első nap hajnalban indultunk, mivel már messzebb lakunk így necces volt a hajnali hat órás megérkezés, de sikerült. Öröm volt az ürömben, hogy ezen a hétvégén volt az óraátállítás, ami Romániában még érdekesebb a +1 óra miatt.

A korai indulást kárpótolta egy csodálatos napfelkelte látványa...

Egy templomot is láttunk elsuhanni, lehet hogy Cibakházán?

Első megállónk Nagyvárad volt. Ott látogatást tettünk a Szent László Bazilikában.

A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30–40 m. Falait vaskói és carrarai márvány borítja. Két oldalsó hajója és két templomtornya van. II. János Pál pápa 1991-ben a templomot basilica minor rangra emelte. A székesegyház előtt látható Szent László szobra, mely eredetileg a főtéren állt, de az új román hatalom elől 1921-ben idekerült. Közel hozzá, látható egy másik kisebb méretű Szent László szobor is. Kőből készült, és csupán 2000-ben a restaurálási munkák befejezése után került a talapzatra. A szobrot ugyanis 52 éven át a föld alatt rejtegették. Ez Nagyvárad legrégebbi barokk kőszobra. A püspöki palota, a Kanonok-sor és a székesegyház együtt alkotják Nagyvárad barokk városrészét.

 

A templomkertben Szent László szobrát csodálhattuk meg...

 

A templom belsejében készült fotók:

 

 

Története:

A templomot még Szent László alapította, és valószínűleg csak 1116-ban temették ide, a Nagyboldogasszonynak szentelt templomba. A tatár, a török pusztítás után földrengés érte, ekkor dőlt le két tornya. Bethlen Gábor uralkodása alatt végleg elpusztult. A 18. században osztrákok birtokolták a várat, és újjáépítették. A tervet 1750-ben a híres osztrák tervező, Franz Anton Hillebrandt készítette, ám a Giovanni Battista Ricca vezette munkálatok csupán két év múlva. 1752-ben kezdődtek el, miután alapkövét Forgách Pál püspök 1752. május 1-jén letette. Az olasz építész halála a munkálatok leállítását eredményezte. Végül 1762-ben Domenico Lucchini vállalja el az építkezés folytatását. Ekkor kezdődtek a püspöki palota munkálatai is. Az építkezést 1779. december 8-án fejezték be, és 1780. június 25-én gróf Kollonits László püspök szentelte fel. Orgonája Mária Terézia adománya.

Legenda és ereklye

A legenda szerint Szent László a templomban van eltemetve. Nagy ünnepek alkalmával körmenetet tartanak Szent László hermájával, amelyik az ereklyét őrzi. Az ereklye Szent László koponyájának egy darabja, a herma pedig egy hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amelyik híven követi Szent László arcvonásait.

 

 

Búcsú

Az egyházmegye búcsúja- Szent László ünnepe -mindig Húsvét után V. vasárnap volt és van megtartva, amikor az egyházmegye főpásztora, papjai és hívei kíséretében a szentmise végén körbehordozzák a bazilika előtti téren a dicső szent király hermáját és koponyacsont ereklyéje előtt tiszteleghetnek a Krisztust hívők sokasága. Minden év augusztus 15-én tartják a bazilika titulusának búcsúját Nagyboldogasszony ünnep napján.

Forrás: itt

Egyszerűen gyönyörű volt a templom belseje, teljesen lenyűgözött.

Utána felmentünk egy felső terembe, és az ottani kiállítást is megtekintettük.

Ezután még egy kellemes séta következett a templom kertjében. Itt még egy kicsit ősz volt, csodaszép idővel párosítva. Továbbá megcsodálhattuk a Püspöki Palotát is, nem utolsósorban, csak kívülről most.

Utána a Házsongárdi temetőt látogattuk meg.

A Házsongárdi temető (románul: Cimitirul Central) Kolozsvár történelmi temetőkertje, melynek bejárata a Petőfi utcából nyílik. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. Vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide szászok, magyarok, románok az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a 19. század végén híressé tették. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-IV-s-B-07839 sorszámon szerepel.

Nevének eredete

A „Házsongárd” név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn: az Harsongardbely zeolek Myveltetesereis eo. k. legien gongiok Ne pwztullianak ely. A „Házsongárd” szó temetővel együtt történő említésére az első dokumentum 1834-ből kelt. A szakirodalom a nevet német eredetűnek tartja, de az nem tisztázott, hogy a Haselgarten (mogyoróskert) vagy Hasengarten (nyúlkert) erdélyi szász változatából származik. Az is felmerült, hogy az egyik nagyobb birtok gazdájáról, Hasinschart kolozsvári szász polgárról nevezték el. Herepei János szerint a név összetett szó, ami a hárs + bongárd (szász nyelven gyümölcsöskert) tagokból áll.

 

 

 Története:

 

1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, azaz a százférfiak és a tizenkét esküdt együttes ülése, a pestisjárvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki (maihoz közeli nyelven): „Látván Istennek ostorát a halálozások naponként való gyarapodását és a temetőhelyek alkalmatlan voltát a sok benne fekvő testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak mindenütt eleven testre találnak együtt a felső tanáccsal elhatározták, hogy a Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab földet szakasszanak temető helynek ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak.” A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. Kezdettől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az idők folyamán többször kibővítették, így jött létre 1739-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a lutheránus temetőkert, majd 1840-ben a régi zsidó temető. 1885-ben a temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A 19. század végén dél felé kibővítették, itt nyílt meg 1892-ben az új zsidó temető és 1914-ben a honvédsírkert. A ravatalozó kápolnát és az irodaépületet 1897-ben építették.

1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula, az unitárius kollégium friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb 1586-ból való volt. A 20. század végén még fellelhető legrégebbi 1599-ből maradt fenn, egy ereszes sírkő, a lutheránus temetőrészben, de a Jelen-kripta oldalán van egy 1585-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A kolozsvári román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír lett.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőbe temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását, mint a műemlékjelleg megőrzését szolgálták. 1938-ban László Dezső, Bíró Sándor és Jancsó Béla vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, Kelemen Lajos, Benczédi Pál és Puskás Lajos segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az Ellenzék, Keleti Újság és a Patria hasábjain. Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.

2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a (román) Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól. 2011-ben Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter 394 síremléket nyilvánított műemlékké.

Utána - csak kívülről megtekintettük a Babes-Bólyai Tudományegyetemet. Mivel munkám során is sokszor szóba került, így különös érdeklődéssel figyeltem, amikor ott voltunk.

Kép forrása: Internet

Még egy esti városnézés során megnéztük a csoporttal a Mátyás szoboregyüttest, Szent Mihály templomot, valamint Mátyás Király szülőházát is egy kiváló idegenvezetővel.

Ismét pazar egy látványban volt részünk...

Mátyás király szülőháza:

Mátyás király szülőháza, Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg a Művészeti és Design Egyetem épülete az Óvárban található gótikus stílusú műemlék. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07393 sorszámon szerepel.

A ház az 1440-es években Méhffi Jakab jómódú szőlősgazda tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet. 1443. február 23-án (szülőházi emléktáblájának felirata szerint március 27-én) született Hunyadi Mátyás. 1467. szeptember 28-án Mátyás király minden adó alól felmentette a ház akkori tulajdonosát, Kolb Istvánt, Méhffi Jakab vejét, valamint feleségét, Orsolya asszonyt, és annak testvérét, Margitot, és minden leszármazottjukat a ház és a hozzátartozó birtokok adója alól. A kiváltság, amelyet 1649-ben II. Rákóczi György is megerősített, rendkívül értékessé tette az épületet, és biztosította aránylag változatlan fennmaradását. Az épület keleti szárnyát a 16. században építették, a két szárnyat összekötő átjáró szemöldökkövén az 1578-as évszám található.

1740 körül az örökösök eladták a városnak; ezután volt átszállított foglyok átmeneti szállása és katonakórház is. 1887-ben I. Ferenc József látogatásakor az épület elég rossz állapotban volt, bedőléssel fenyegetett. Az uralkodó adományt tett, hogy emléktáblával jelöljék meg a házat, a város pedig rendbe hozatta az épületet. 1889. szeptember 2-án Jókai Mór és Orbán Balázs részvételével leplezték le a Mátyás király szülőházára elhelyezett bronz emléktáblát; az emléktábla tervét Pákey Lajos készítette és Zala György kivitelezte. Jókai Mór verset írt az ünnepségre. Az épületet a Mátyás király emlékmű felavatására a házat a műemléki szempontok figyelembe vétele nélkül alakították át; ezt csak mintegy negyven év múlva hozták helyre.

1891-ben a város az épületet az Erdélyi Kárpát-egyesületnek adományozta. Az egyesület 1902. október 12-én néprajzi múzeumot nyitott benne. Rövid ideig a városi állatorvosi hivatalt is itt helyezték el.

1921. március 1-jén a városi tanács levétette Mátyás király szülőházáról a magyar nyelvű bronz emléktáblát. 1925. október 11-én újra megnyílt a Mátyás király szülőház két helyiségében az Országos Történelmi és Ereklye Múzeum kiállítása. 1940-ben az épületet Kós Károly tervei szerint restaurálták. 1945–1948 között a Mátyás király-szülőházban működött a Móricz Zsigmond Kollégium; szegény sorsú fiatalok tanulását segítette elő. 1948. július 1-jétől a város elöljárósága két évre a Bolyai Egyetemnek adta bérbe a Mátyás király-szülőházat.

 

Ezek után fáradtan, kimerülten visszamentünk a buszba, és elindultunk a szálláshelyünkre, egy igen kényelmes hotelbe, ahol kipihentük a nap fáradalmait.

Következő nap Tordára utaztunk, az ottani sóbányát tekintettük meg, de ezt már az Erdély kincsei - 2. rész posztban láthatják kedves Olvasóim.