2017. december 21., csütörtök

Erdély kincsei 5. rész - Alsócsernáton - Haszmann Pál Néprajzi Múzeum (Románia)

Az Alsócsernáton található Haszmann Pál Néprajzi Múzeum-hoz fenntartásokkal mentem, elsőre nem igazán érdekelt. Viszont amikor megláttam élőben, azonnal megszerettem. Haszmann Pál előadása teljesen lenyűgözött, annyira hogy Youtube-on rá is kerestem, felvette-e valaki az egészet. Szerencsére igen :-) Róla itt olvashattok. A néprajzi múzeum egyszerűen lenyűgöző, aki szenvedélyes gyűjtő kicsit irigykedik is az itt található holmikra. Van itt gramofon, bakelit lemezjátszó, régi hifi, ezer éves telefon, vasalók... És még sorolhatnám.


A nagy kapun belépve az udvarra, mindenki megtorpan egy pillanatra, hiszen szeme elé tárul egy gyönyörű park szinte közepén a nemesi udvarházzal, kúriával, tőle jobbra a szabadtéri múzeum, beépített székely házakkal, balra a temető

Néhai Haszmann Pál és néhai Haszmann Pálné Cseh Ida, a múzeum alapítói, mindig előszeretettel beszéltek a hozzájuk közel állóknak arról, hogy miként született meg a múzeumalapítói gondolatuk, elhatározásuk. Erre rákérdezve Haszmann Pál beszélt arról hogyan lett szerelmese a régi tárgyaknak, örömmel mesélt a Székelytamásfalván eltöltött vakációs éveiről. 1902-ben született a Kommandó melletti Gyulafalván, de nyarait nagymamájánál töltötte, Székelytamásfalván, ahol volt neki egy alkalmas rejtekhelye, egy sütőkemence padlása, ahova már kisgyerek korában gyűjtögette össze a faluból a díszített tárgyakat, olyanokat, amelyek neki, mint gyermeknek megtetszettek. 







Ő ott magának egy kis „múzeumot” rendezett be. De milyen a sors, egy nagypénteki napon a nagymamája kalácsot akart sütni, behevített a kemencébe, s egy kipattant szikrától leégett az egész sütőház, gyűjteményestől együtt, csak a vastárgyak maradtak meg, de aztán ő igyekezett pótolni ezeket. Talán addig, a gyerekkor álomvilágába vezethető vissza az ő szeretete a tárgyak iránt, a múzeum gondolata is akkor, ott, az 1910-es években fogant meg a szívében. Később pedagógus családba házasodott be, feleségül vette néhai alsócsernátoni Cseh Idát, Cseh Lajos igazgató-tanító leányát, az 1930-as évek elején. Közben sose hagyott fel azzal a gondolattal, hogy bizony az itt kallódó értékeket megmentse, összegyűjtse. Gyűjtötte is a tárgyakat, már alig lehetett járni tőlük a csernátoni lakásukban. S aztán tovább érlelődött bennük a gondolat, hogy ezt meg kell mutatni másoknak is, valamit kell tenni vele, létre kell hozni egy múzeumot. Ebben a gondolatban őt sokan támogatták. Az ebek harmincadjára hagyott Damokos Gyula-féle udvarházat és kertjét megkapták az akkori állami vezetőktől és létrehozhatták ezt az intézményt Csernátonban. 1973. február 25-re tehető a nyitás időpontja, és ’73 nyarára már az is megfogalmazódott, hogy ide be lehet telepíteni a székely népi építészeti emlékek közül egy-egy székely háztípust, egy malmot, székely kapukat, amelyek pusztulásra ítéltettek, a méhészkedés tárgyi emlékanyagát, be kell mutatni egy régi temetőképet, hiszen metamorfózisát éli a régi temető is. Néhai Haszmann Pál szorgalmazta azt is, hogy a termelő szövetkezeteknél található a sok régi mezőgazdasági szerszám és gépanyag, azt is meg kell menteni. Ő fogalmazta meg azt, is hogy nemsokára a régi a házakból száműzik az öntöttvas kályhákat, hiszen divatossá vált a csempekályha, a régi fölöslegessé válik, kidobják, egy szép gyűjtemény lehet belőle. Valamikor ez majd számot adhat a magyar öntöttvasművességről, az öntőműhelyek a múltjáról.

És gyűlt és gyűlt a tárgyi és szellemi anyag…





Haszmann Pál




 
A kilencvenes évek elején többekben megfogalmazódott, hogy ez a múzeum immár az ő nevén éljen tovább.
Azért, hogy a múzeum ne holt tárgyak intézménye legyen, megalakult 1973-ban a Csernátoni Népfőiskola és a Bod Péter Közművelődési Egyesület is, melynek égisze alatt magjelent a Csernátoni Füzetek közművelődési kiadvány is. A Népfőiskolában folyamatosan azóta is hagyományos népi mesterségeket, elsősorban a fafaragás ősi mesterségének csínját-bínját és a bútorfestés gyönyörű motívumkincsét, sok hasznos régi mesterség fortélyait sajátíthatják el az alkotó fiatalok. Egy idényben itt több mint 600 fiatal fordul meg, találkozva egymással a történelmi Magyarország minden szegletéből és a nagyvilágból.









Az utolsó képen a blog írója és barangolója éppen telefonálna, cask a régi készülék már nem nagyon működik :-)

Aki kíváncsi rá, hogy Haszmann Pál milyen előadást tartott nekünk ebben a videó felvételben visszahallgathatja:


Aki még nem látta és majd Erdélyben jár, csak ajánlani tudom, hogy megtekintse ezt a helyet. Egy igazi élmény, ahol a régmúlt visszaköszön. Köszönöm, hogy ott lehettem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése