2017. december 21., csütörtök

Itatós madárles - mivel etetünk?

Az előző bejegyzésben arról írtam, milyen madarakat ne etessünk, most arról számolok be, mivel etetjük kedvenc éhező tollas barátainkat a lesnél. Nem feltétlenül szükséges madárlesnek lennie, akár egy kertet is madárbaráttá tehetünk. Erre az internet számos információt ad. 
Azt mindenki tudja már, hogy nem minden madár repül melegebb tájakra, hanem itthon maradnak. Az viszont már nem annyira köztudott, hogy az extrémebb téli klímájú területek madarai számára sok esetben hazánk jelenti a telelőterületet.


A hazánkban lévő tél lehetővé teszi, hogy a tollas barátaink etetés nélkül is átvészeljék a telet. Viszont ha kapnak folyamatosan megfelelő mennyiségű táplálékot utánpótlással nagy könnyebbséget jelent a madárkáknak, nekünk viszont meg megfigyelési lehetőséget biztosíthat. Persze nem mindenki rendelkezhet madárlessel, de egy megfelelő helyen elhelyezett lessátor segítségével is megoldható a tapasztalatszerzés, és ezek a felszerelések már elérhető áron szerezhetők be. 

A téli madáretetés akár hat hónapon át is tarthat (téves hiedelem az, hogy csak akkor rakunk ki madárkaját, ha már hó fedi a tájat), ezért ez egy összetettebb madárvédelmi tevékenység. Nagyon sokféle madáreleséget lehet ma már beszerezni, az etetőre látogató madarak változatos viselkedése, pedagógiai alkalmazási, turizmusfejlesztési lehetőségek miatt a kapcsolódó ismeretek áttekintése fizikai képtelenség egyetlen egy posztban.


Az etetést különösen ha teljesen új helyen szeretnénk odaszoktatni a madarakat, már az ősz elején elkezdjük, szeptemberben. Ha a fűfélék terméshozama gyenge volt, akkor még inkább.

Korai kezdésnél elég néhány magot kiszúrni, almát felszúrni,  ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások.

Az etetést nagyjából április közepén be is fejezzük, utána kedvenceink már találnak mindent, elboldogulnak.

Őszapó "hadsereg" a lesnél télen

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Gyakran szoktuk csinálni, hogy kedvenceink akkor is jussanak vízhez, amikor -8, -10 fok van. Erre könnyű a megoldás: termoszban forró vizet viszünk a leshez, és egy kis tálkába kitöltjük. Meglepő milyen gyorsan észreveszik, és szemmel láthatóan örülnek neki...

Szajkó fürdése -8 fokban egy tál vízben télen
Előfordulhat természetesen, hogy nem tudjuk folyamatosan biztosítani az etetést. Ekkor könnyen adódik a megoldás: fokozatosan csökkentjük az eleség mennyiségét. Így nem vezethet tragédiához a táplálék elmaradása és a madarak hamar továbbállnak egy olyan helyre, ahol megtalálják azt, ami nekik szükséges.

Csuszka teavaj fogyasztása közben
 Mivel etessünk?

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ezért nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatóak (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa).
Mi még a teavajat is előnyben részesítjük (fontos, hogy nem margarinról, háztartási vajról van szó), diót, cinkegolyót, szotyit, a boltokban könnyen beszerezhető madár eleséget.


A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön.

Csuszka hatalmas dióval a csőrében
Ha van időnk és ősszel elkezdjük ezeknek az eleségeknek a beszerzéseget, jelentősen beoszthatjuk pénztárcánk bíróképességét. Én persze azt is tapasztaltam, hogy ha nagyon korán kezdünk érdeklődni speciális boltokban az a válasz, hogy nincs még itt a szezonja, az adott termék még nem kapható...


Szajkó nagyon hidegben, alma fogyasztás közben...

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

 

Tudta? Ha nem dobjuk el a cinkegolyó és egyéb kiszerelésű eleségek hálóját, akkor ezek jól hasznosíthatók a tavaszi fészekanyag-kihelyezésnél. 




Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék. 


Alma

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.




Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek, ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják.  
SOHA NE ADJUNK SE AZ ÉNEKESMADARAKNAK AZ ETETŐBEN, SE A VÍZIMADARAKNAK KENYERET, KENYÉRMORZSÁT, PÉKSÜTEMÉNYT (POPCORNT, CHIPSET, ÉS HASONLÓ EMBERI FOGYASZTÁSRA IS CSAK MINIMÁLISAN JAVALLOTT TÁPLÁLÉKOT), MERT EZ KÁROS, SŐT, KIMONDOTTAN VESZÉLYES SZÁMUKRA!
Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatja.
Elvileg a csak alkalmilag, kis mennyiségben és azonnal elfogyasztott (tehát még nem erjedt, nem penészes) kenyérfélék fogyasztása, például amit a buszmegálló verebei felcsipegetnek, nem ártalmas a madarakra. Pont a vízimadarak (egyébként teljesen felesleges és veszélyes) etetése kapcsán azonban látni kell, hogy ez az elvi megközelítés a gyakorlatban nem tartható.


Pár fotó, ami még az itatós lesben készült:





 





 
  


Amikor elkészült a madárles, nem gondoltam volna, hogy így beválik. Jóformán októbertől májusig folyamatos vendégek vannak, nyáron pangás van sajnos, azt nem tudjuk miért. Az etetés mint írtam októbertől március végéig szokott tartani, utána már csak a pancsolás miatt jönnek a kedvenceink.Szerintem aki ezzel tölti a szabadidejét, nagyon rendes ember lehet, persze szem előtt tartva a természetvédelmet.

Forrás: itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése