2017. december 21., csütörtök

Vízimadarak - semmiképpen se etessük őket!

Interneten böngészve nagyon sok olyan blog, portál van, hogy milyen etetője, itatója, madárbarát kertje van valakinek, de arról elég keveset olvasni, hogy nem szabad tenni tollas barátainkkal.. Sőt még Facebokon, egyéb fórumokon még buzdítják is az embereket, amire nem kéne.
Legutóbb az MME (egyben posztom forrása is) oldalán  olvastam egy cikket a vízimadarakról és ezen elgondolkozva én is eltöprengtem  azon legutóbbi fotózásom alkalmából, amiről írtak. És hogy minél nagyobb körben elterjedjen, itt is posztolok erről a témáról.
Annál is inkább, mert régebben én is amikor a Kána tónál sétálgattam például, eszembe nem jutott hogy a vízimadarakat nem lehet etetni. Pedig a cikk egyértelműen leírja, hogy a madár és természetvédelmi hatóságok és szervezetek már egy jó ideje küzdenek ez ellen, ami a lehető legrosszabb ötlet, hogy jó szándék révén  vadon élő állatokkal tehetünk...

Vízimadarak etetése: sose tegyük, még jó szándékból sem!!!
Hogy miért nem jó ez? Hamarosan megtudható.
A közösségi fórumokon sajnos tévesen hírterjesztések miatt szerintem egyre többet kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Sajnos a tévécsatornákon ilyen jellegű hirdetéseket, híreket én még nem láttam (persze attól még lehetnek...), pedig így terjedne el a leggyorsabban. Attól még persze csodálni őket, és megfigyelni lehet, mint ahogy én is tettem ezt tegnap.




Összefoglalás:

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:

  • a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
  • a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  • növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  • önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
  • elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  • szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
  • növeli a fajok közötti hibridizációt;
  • rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
  • a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.




Hogy miért nem jó ötlet a vízimadarakat etetni?
  1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
  2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
  3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
  4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
  5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
  6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
  7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
  8. így nő a nyári kunyerálók száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
 




Ragadozó és dögevő táplálkozásuk miatt a sirályok kissé kevésbé kiszolgáltatottak, mivel képesek parlagi galamb módjára épületeken, hidakon éjszakázni, télen pedig előszeretettel látogatják a városszéli hulladéklerakókat, ahol a kidobott szerves hulladékot eszik, de fürdő- és ivóvízre nekik is szükségük van.  






Miközben a fagy és a hó a vízimadarak életterét teljesen lakhatatlanná teszi számukra, addig az énekesmadár-etetők madarai számára a fák, bokrok és magas gazosok kínálta élőhely a legkeményebb fagyok és vastag hótakaró esetében is élhető marad. Többek között ez az alapvető különbség az egyik oka annak, hogy míg a hagyományos etetők nem veszélyeztetik az ezt látogató fajokat, addig a vízimadarak etetése közvetlen életveszélybe sorolja az érintett madarakat.






Úgyhogy a vízimadarakat ne etessük, csak gyönyörködjünk bennük. Mint ahogy én is tettem. Hogy miért? Tényleg egyszerű a magyarázat: A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben a vízimadarak etetése túlnyomórészt kenyérrel történik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú diétán élnek, mivel akár teljesen felhagynak a természetes táplálkozással.
Ha szintén adalékanyagokat tartalmazó sót, vagy chipset dobálunk nekik tovább rontja a helyzetet, vagy akár a karácsonyról megmaradt bejgli is (?!) 


Legrosszabban a fiókákra hat az etetésük, a fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt akár csont és tollnövekedési rendellenességet is elszenvedhetnek - amit "angyalszárny-betegségnek" is nevezünk. Ez röpképtelenséghez vezethet, vagy akár a madár elpusztulásához is!!!

Ha belegondolunk az etetés tulajdonképpen az ösztönös túlélési viselkedést kapcsolja ki.



 
Az elkényelmesedő madarak a közeledő rosszidő-frontot érzékelve sem húzódnak délebbre (miközben az énekesmadár-etetők vendégei ezt megteszik), még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb szabadon maradó vízfoltokra szorulnak vissza.



 



Kevésbé szerencsés madarak lába, a has, a szárny és a farok tollai olyan erősen befagyhat, ami a szabadulni képtelen állatot napokig elhúzódó éhhalálra ítéli...






A nyári etetés azért különösen problémás a fiókák számára, mert a fiatalokat, melyek az érintett fajoknál többnyire önellátók (azaz nem a szülők etetik őket), a mesterségesen fenntartott és természetellenes táplálékforráshoz szoktatja. A tapasztalatok alapján egyes fajok, például a bütykös hattyúk, különösen érzékenyek erre a hatásra. Az ilyen etetőhelyek közelében felnövekvő madarak ősszel nem vonulnak el, falkákban vagy a szüleikkel együtt helyben maradnak.






 Jó tudni ! A vízimadár-etetés egyik elkerülhetetlen hatása, hogy rendkívüli mértékben képes növelni az egyedsűrűséget, különösen a fagyokkal mindinkább szűkülő lihogókban.

A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapostetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.






Az etetőhelyeken kiszórt kenyér, chips, további eleségek nem csak a madarakra, hanem ránk is életveszélyt jelenthetnek! Nem beszélve arról, hogy odavonzza a patkányokat, ők nagyon gyorsan tudnak ám szaporodni! A rágcsálók visszaszorítása nagyon sokba kerül, ráadásul újabb kutatások szerint a bennük lévő anyag akár a magzatokra is veszélyes lehet!!!

Amivel mégis etethetjük őket: a szemes kukorica, napraforgó és búza, a mirelit zöldborsó és kukorica, a fejes saláta mázsa- és tonnaszám a vízbe és a vízpartra szórva ugyan olyan környezetszennyező.



!!Az etetés elősegíti a madarak megbetegedését!! 


A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza.

Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget). 




Emberre is veszélyes: A vízimadár-etetés kapcsán meg kell említeni ennek humán-egészségügyi és balesetvédelmi veszélyeit is. A vadon élő állatok és az emberek ilyen nagyságrendű és ennyire testközeli érintkezése nem általános, ezért is különösen veszélyes. Az egyik legfontosabb veszélyforrást a normál esetben csak madarakat megbetegítő madárinfluenza jelenti. A betegség terjedésének legfontosabb feltétele a zsúfoltság és gyakori érintkezés, ami a különösen veszélyeztetett baromfitelepek mellett a vízimadár-etetőhelyeket is jellemzi.

További kockázatot jelent, hogy az etetőhelyről hazatérő emberek a tömegközlekedés közvetítésével gyorsan és nagy létszámú gyanútlan utastársnak adhatják át a kórokozókat.
A vízimadarak etetése közben a balesetveszély is jelentős. Tapasztalatok szerint a nyüzsgő madarak békésnek tűnő látványa az etetni érkező embereket tömegesen, gyerekekkel közösen a jégre csábítja.

A vízimadarak etetésénél tömegesen megjelentek olyan vállalkozások, amelyek bizonyos pénz bedobása után teljesen felesleges madáreleséget adnak, és mivel a madarak viselkedését megváltoztatják, elkényelmesítő hatásuk miatt ugyanolyan károsak, mint a többiek - ne használjuk őket. 

Forrás: Internet

Lényeg - a lényeg, hogy ne dőljünk be ezeknek az automatáknak, a madarakat is károsítjuk vele, és még a pénzünket is kidobják feleslegesen, a környezetünket is károsítjuk. Ne higgyünk a Facebookos felhívásoknak, aminek semmi alapja nincsen!  Inkább védjük meg őket, hogy odafigyelünk rájuk és téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.

Forrás: MME

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése